Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Lépésfalvi Zoltán: A kosaras aranycsapat
15 pontok nem rontják a versenyek arculatát, a rendetlenség, a szervezetlenség ismeretlen fogalom.” Némi kapitalista import azért belefért, az üvegpalánkokat Franciaországból hozták be. De a labdák magyarok voltak. Az EB amolyan pályázati kiegészítő is volt, mert a torna alatt döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1960-as játékok színhelyéről. A megnyitón William Jones , a nemzet közi szövetség brit főtitkára gyakorolta is a gesztust: „Ez a stadion alkalmas arra, hogy itt lobogjon az olimpiai láng.” Nem lobogott, a rendezési jogot Róma kapta. Kosárlabda-mérkőzést azóta sem rendeztek Magyarországon több tízezres nézősereg előtt. Itthon a válogatott nemzetközi sikerei ellenére sem volt még népszerű a sportág, és bár a férficsapat részt vett az 1936-os berlini olimpián is, a hazai szövetség csak 1942-ben alakult meg, az első kosárlabda-bizottság a Magyar Atlétikai Szövetségen belül jött létre 1925-ben. A szurkoló azonban szurkolni akart, és ebben az sem akadályozta meg, hogy Európa-bajnokságon ismerkedett a játékkal. Az újságok szabálymagyarázattal adtak segítséget. Az Eb-t két helyszínre tervezték, néhány selejtezőt a Sportcsarnokba vittek. Előfordult, hogy az időjárás is beleszólt a rendezésbe, a második napon akkora zápor zúdult a pályára, hogy a Svédország–Luxemburg mérkőzést a 14. perctől teremben kellett folytatni. (Ez volt az utolsó szabadtéri világverseny.) A magyar válogatott nem volt esélytelen, két évvel korábban ezüstérmes lett a Szovjetunió mögött, ennek is köszönhető, hogy Budapest rendezhette az Eb-t. A sikertörténet ott, Moszkvában kezdődött, a játékosok meglepődve látták, hogy a nyolcas döntőben a szovjetek elleni mérkőzés (24:29) második félidejében a hazai csapat elbizonytalanodott, húzni kezdte az időt, tartotta a labdát, a második húsz perc eredménye 2:5 volt. Greminger János, a csapat irányítója évti zedekkel később arról beszélt, hogy rengeteget dolgoztak, és mindig mindent halálosan komolyan csináltak: amikor az edzőtáborban éppen úsztak vagy mezítláb futballoztak, akkor azt is. „A pályán kívül sok mindenben nem értettünk egyet, de a mérkőzésen nem a játékos neve számított, csak az azonos mezszín. Pontosan tudtuk, hogy ki oldja meg jobban az adott feladatot, és csak ezt néztük.” Greminger a pályán igazi parancsnok volt, mellette világklasszisok, köztük a biztos kezű Bánhegyi László, a kitűnően védekező Czinkán Tibor, a labdazsonglőr Simon János , a ponto kat szóró Zsíros Tibor , a remek fizikumú Hódy László. Az edző, Páder János atlétából lett kosaras, pontosabban kosárlabdaedző. Mezőfi Tibor után csak a második legidősebb volt a társaságban – Janikának szólították –, az EB alatt töltötte be a 29. évét. Minden fellelhető szakkönyvet elolvasott, és embertelen mennyiségű munkát követelt. Reggel futás és gimnasztika, délelőtt és délután edzés, nemritkán két-három órás, vacsora után dobóedzés. Mindez hetekig, a válogatott az év felét a tatai edzőtáborban töltötte. Az EB-n a csoportmérkőzések papírforma-győzelmei után a nyolcas döntő első fordulójában a csapat kikapott a csehszlovákoktól. A győztesek megtették azt az elvtársi szívességet, hogy utána megverték a Szovjetuniót is, de kikaptak a jugoszlávoktól és a lengyelektől, ezzel kiestek az első helyért folyó versenyből. Az aranyéremről a magyar– szovjet mérkőzés döntött. Az évek múltával a nézőszám negyvenezresre duzzadt (a Népsport tudósítása szerint harmincezren voltak a kezdéskor), a nagy téthez méltó csata folyt, az eredmény alakulásából az olvasható ki, hogy biztos hazai győzelemmel, a vége 82:68, tapsvihar. Még jó ideig kérdezgették Pádert: tényleg nem tiltották meg, hogy legyőzzék a Szovjetuniót? Tényleg. Kutas István , aki a magyar sport szakmai irányítója volt, a csehszlovákok elleni meccs után az öltözőben a földbe döngölte a csapatot. Már a magázás is felért egy becsületsértéssel: „Tudják, uraim, mik maguk?”, hát még amikor meg is mondta, de azzal fejezte be, hogy „a csehek még kikapnak, ti megveritek az oroszokat, és Európa-bajnokok leszünk”. Ahhoz, hogy a végszóban is igaza legyen, Románia ellen még kellett hozni a kötelezőt. Az eső miatt két órát csúszott a program, de a közönség kitartott a fél tizenkettőkor kezdődő eredményhirdetésig, a Himnuszig. A csapatkapitány Bogár Pál után egymást váltva néhány másodpercre valamennyi játékos fellépett az egyéni sportokra méretezett dobogó tetejére. A közönség tombolt, a hivatalos ünneplés jóval visszafogottabb volt, sőt a Magyar Nemzet figyelmeztetett: „A sok dicséret közepette azonban ne feledkezzünk meg a dobások gyakori pontatlanságáról, a néha hiányzó higgadtságról és a sokszor üresen hagyott ellenfelek lefedezéséről. Már most el kell kezdeni ezeknek a hibáknak a kijavítását.” Az aranyérmesek ötezer forint jutalmat kaptak, ebből a pénzből karácsonyra az Orion gyár új büszkeségéből, az AB 701-es táskarádióból hármat is vehettek volna – ha még hozzátesznek 550 forintot, akkor hálózati alapzattal. szöveg: LÉPESFALVI ZOLTÁN FOTÓ : FORTEPAN Lapszámaink az alábbi helyeken vásárolhatók meg: • Kiadónkban Summa Artium Nonprofit Kft., Bp., VIII., Horánszky utca 12. • az Írók Könyvesboltjában Bp., VI., Andrássy út 45. • a Budapest Antikváriumban Bp., IX., Üllői út 11-13. • a FUGA Budapesti Építészeti Központban Bp., V., Petőfi Sándor utca 5.
