Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Jordán Alex: Bástyasétány 77
szöveg ÉS FOTÓ : JORDÁN ALEX 29 kus egy füstös presszóban épp száműzötten zongorázta össze a kenyérre valót. Amikor beszélgetésbe kezdtek, a rádiós megkérdezte Eisemannt , dolgozik-e jelenleg valamin. A zenész először lemondóan legyintett, hogy egyáltalán semmin, de kis idő után ábrándosan megjegyezte, hogy mégiscsak jár a fejében egy történet, amelyet szívesen megzenésítene. Idősödő szerelmespárok sétálnak a Várban a sétányon és ahogy visszaidézik a fiatalságukat az ő dalait dudorásszák. Solymosi erre állítólag azt mondta: Vár jó, séta jó, csupa öregember nem jó és a régi dalok sem jók. Van egy új dal is, mozdult a billentyűkhöz a zeneszerző és lejátszott pár taktust a születendő Kék rózsából . Erre az ifjú rendező a lelkesültség hevében megrendelte az operettet és biztatta Eisemannt, hogy írja csak tovább a dalokat, majd kerül hozzá librettó is. Amikor Solymosi a rádióban előállt ötletével, már nem ellenezték a feketelistás muzsikus szerepeltetését. Így kezdődött a Bástyasétány 77 című operett és benne a címadó dal születésének története. Az operett librettójával Baróti Gézá t, a dalszövegek írásával az akkor harmincas éveit taposó műfordítót és hírlapírót, Dalos Lász lót bízták meg. (Valószínűleg nem csak a neve miatt. Dalos ebben az időben lektorként dolgozott a rádió irodalmi osztályán, majd újságíróként 57-től 90-ig a Film, Színház, Muzsika belső munkatársa.) A zsurnaliszta ekkor alig két óra alatt megírta a Vén budai hársfák szövegét, amely azóta is könnyeket csal egy-egy érettebb férfiember szemébe, és amely előtt instrukciónak Eisemann állítólag csak ennyit mondott: „itt Török professzor valamit Budáról énekel”. Ez a dal lett később a háború utáni operettirodalom legkedveltebb örökzöldje. A készülő rádióoperettről feljegyezték, hogy Solymosi Ottó Török professzor szerepére Ajtay Andor t kérte fel, hiszen az ő nevéhez kötő dött annak idején a Fekete Péter sikere is a Vígszínházban. A művész meg is jelent reggel nyolckor az olvasópróbán azzal az udvarias mondattal, hogy sajnos nem vállalhatja el a szerepet, mert rengeteg a munkája. A rendező ereiben erre meghűlt a vér, de annyit mégis sikerült elérnie, hogy Ajtay helyet foglaljon és üldögéljen kicsit a próbán, amíg a színházba nem kell sietnie. Folyt a próba, a színész helyett Solymosi olvasta fel Török professzor szerepét. Ám amikor Eisemann elkezdte játszani a Vén budai hársfákat a zongorán, Ajtay felugrott és kitépte a rendező kezéből a szövegkönyvet, mondván, hogy no jól van, majd csak egyeztetünk valahogy. Végül összesen egyszer énekelte fel a rádióban a melódiát, a felvétel után pedig széttárta a karját és beszólt a rendezői fülkébe: „Ezt tudom nyújtani...” „Ez nekünk épp elég! – válaszolta Solymosi. Azóta is Ajtay bársonyos bús hangján a legszebb a „...légyott este a Ruszwurmnál” , és az éternek, bakelitle meznek, Spotifynak és a Youtube-nak köszönhetően most már örökre fülünkbe cseng az öregúr szelíd invitálása: „Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva, mert valaki várva vár!” Egy tavaszi napon fel is kapaszkodtam a tizenhatos busszal egészen a Korona Cukrászdáig, ahol egy forró csokoládé után nyakamba vettem a XIX. században csak Bastei Promenade néven emlegetett Tóth Árpád sétányt, és az operettet dúdolgatva (hogy Mihály is örüljön kicsit a felhők fölött) megpróbáltam nyomára bukkanni a 77-es számnak. A Google-térkép persze figyelmeztetett, hogy ilyen házszám csak a mesében létezik, de Buda legrégibb sétányán korzózva beláthatjuk, hogy a címadó dalt itt bármelyik ódon ház – erkéllyel, toronnyal vagy anélkül – inspirálhatta. Mert idézzük csak fel: mi körül bonyolódik a Bástyasétányon a cselekmény? Az ötvenes években a város és lakói testükön és lelkükön még jócskán magukon viselik a háború ütötte sebeket, a helyenként rommá lőtt Pesten és Budán kulcskérdés a lakáshoz jutás. A tervgazdálkodás korszakában Patkó Lajos lakásügyi előadó sem búj hat ki a lakáskiutalási terv teljesítése alól, és a nagy igyekezetben tévedésből egyszerre három fiúnak (Péternek, Ödönnek és Rudinak) és három lánynak (Annának, Tininek és Bözsinek) is kiutalja a Bástyasétány 77. szám alatt álló, történelmileg romos házat. A birtokba vétel, illetve a beköltözés feltétele, hogy az épületet a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően kell felújítani, amelyet építészetileg a deresedő Török professzornak kell engedélyeznie és ellenőriznie. A fiatalok – akik között építész, kertész, művészettörténész, valamint régész, restaurátor és csillagász is akad – feszült vitába bonyolódnak, a feloldhatatlannak látszó ellentétre végül (minő meglepetés!) Ámor nyila hozza el a megoldást. A szerelmesek egymásra találnak, valahogy mindegyik lánynak jó lesz az éppen neki kiutalt értelmiségi fiú, és fészekrakásuk hevében Édenné varázsolják a sebeit még vérzőn viselő hajlékot. Akik pedig kételkednek, ha hallják ezt a dalt, majd jobban elhiszik, hogy a ház és körötte a város és főleg az egész ország újra szép lesz, talán még sokkal szebb, mint rég. Az ötvenhetes rádiós premiert követően az operettnek ötveny nyolcban volt az első budapesti bemutatója, a Dohány utcai Blaha Lujza Színházban, a Fővárosi Operett Színház kamaraszínházában, és több mint kétszáz előadást ért meg. A Bástyasétány 77 óriási közönségsiker lett, a Kádár-korszak „konszolidációs” darabjaként is emlegetett zeneművet és benne a címadó nótát még a hatvanas években is vidáman dalolták a gombamód szaporodó amatőr színjátszókörökben, KISZ-klubokban munkásfiatalok, értelmiségiek és paraszti származásúak egyaránt. Hűvös szél furakodik a kabátom alá, de a házfalakról visszaverődő napfény és a gyönyörű kilátás egészen felmelegít. Áprilisban mesebeli látványt nyújtanak a sétány egyik oldalán virágzó rózsaszín japán díszcseresznyék, a másikon pedig a fehér vadgesztenyék. Elsétálok a cukrászdától a török időket idéző Savanyúleves (Eksi as Kuleszi) rondelláig. A sétányt az 1700-as években Langen Wand, azaz Hosszú fal néven is emlegették, a harmincas évektől pedig megkapta gróf Bethlen István nevét. És habár a Körúti hajnal poétája, Tóth Árpád a Vár túloldalán, a mai Táncsics Mihály utcában lakott, negyvenhattól névleg, hosszú időre ideköltözött. Érzékeny lelkének és beteg tüdejének bizonyára gyógyírt jelentett, ha akkoriban üldögélt kicsit egy napsütötte padon és nézte a vattacukor felhőket, ahogyan most én is teszem. Aztán amikor merengéséből felriasztotta a szaladgáló kutyák ugatása vagy a szerelmesek kacagása, akkor sóhajtott egyet és sétálni indult lélektől lélekig, a gesztenyefák és fürtös juharok alatt. BÁSTYASÉTÁNY 77 A Bástyasétány hetvenhét című dal itt érhető el: (http://www.zeneszoveg. hu/dalszoveg/55892/ bastyasetany-77-operett/ bastyasetany-77-zeneszoveg.html)
