Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Elek Lenke: MÁS KOR–MÁSKÉNT - Egy város illata
BUDA PEST 20 20 / 04 22 Száz éve alig volt jellemző a csatornázás Budapestre, a szappan ekkortájt nagy kincs, a napi mosdás hóbort, még azokban az úri lakásokban is, ahová fürdőszobát építettek. (Lásd kedvenc példámat: a Hyppolit, a lakájban megkérdezi a komornyik-Csortos Kabost , hogy mikorra parancsolja a fürdőt? Szombatra – jött a válasz...) Az ablakok kicsik, akárcsak az erkélyek, amelyek ajtaját ritkán nyitották ki. Fával, szénnel fűtöttek, és a gangra eresztették ki a kolbászos paprikás krumpli vagy a töltött káposzta forró páráját. Sokan dohányoztak – a füstszűrő még nem létezik –, pipáztak, csibukoztak, és lovak trappoltak a macskaköveken. Kutyát nem sétáltattak, ha mégis, aligha szedték fel utánuk, amit elhullajtottak. Dezodornak se híre, se hamva, az emberek évtizedekig hordtak egy öltözetet. A ruhákat kézmaró lúgban mosták, legfeljebb levendulával illatosították, miután a szenes vasaló kisimította. Viszont nem tudták, milyen orrfacsaró tud lenni a kipufogógáz és a benzinszag. Mára lassan eltűntek a húgyszagú pesti lépcsőházak és a füstöt eregető gyárnegyedek. Cigarettázni szinte már kínos, akárcsak fürdés és dezodor nélkül munkába indulni. Sőt ma mindent triplán illatosítunk. Egy-egy esti szertartás alatt öt-hatféle lemosó, szappan, tusfürdő, hintőpor, arc- és kézkrém, fogkrém nyújtja az ápoltság érzetét. A jelenlegi helyzet elsősorban a multinacionális cégek és a vegyipar elképesztő térhódításához köthető. Hatalmas, sok száz négyzetméteres drogériamonstrumok kínálják – értelmetlenül felduzzasztott választékban – az ezerféle mosóport, kapszulát, öblítőt, vízlágyítót, vécéillatosítót, dezodort, sampont, kozmetikumot, borotvavizet. Ezen kívül persze mindenhez hozzá van adva valamilyen aroma, a mécsestől a radírig, a toalettpapírtól a papír zsebkendőig és a mosogatószerig. Minden nagyvárosnak létezik saját, jellegzetes illata, amely a tisztálkodószerek megléte vagy hiánya mellett az életmódnak, a szokásoknak, a klímának, az ottani élelmiszereknek köszönhető. A kilencvenes évek Moszkvája bennem mindig úgy marad meg, mint a barna, kocka alakú mosószappan, az olajfesték meg a krumpliszeszgyárban frissen csapolt vodka egyvelege. A Krasznaja Moszkva akkor már nem volt divatban...Persze Oroszország gigantikus fővárosában is más illatokat fúj 2020-ban a szél. Milyen ma Budapest illatvilága? Először is globalizált, hiszen a reptereken, a plázákban min-EGY VÁROS ILLATA SOKÁIG KÉPESek VAGYUNK MEGŐRIZNI EMLÉKEINKBEN Furcsa volna megtapasztalni, milyen lehetett Budapest illata, mondjuk száz vagy ötven éve. A vizuális emlékek elraktározására már feltalálták a fotót meg a digitalizációt – lásd a Fortepant –, de aligha lehet konzerválni egy hajdani szaghalmazt. Más kor–Másként
