Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Németh István: Munkácsytól Picassóig
11 kezelésükkel teljesen beleillettek ebbe a közegbe. A tárlat harmadik termében a többségében dr. Jánossy Béla gyűjteményéből származó magyar képek voltak kiállítva. A negyedik egységét Hirosige, Hokusai, Uta maro és más japán mesterek színes famet szetei alkották, amelyek az európai festészet megújítóira is nagy hatással voltak. Az úgynevezett Kisteremben szintén vegyesen voltak elhelyezve magyar és francia festők alkotásai, míg a tárlat „neo-impresszionisták, szintetikusok és dekoratív törekvésűek” műveinek fenntartott utolsó termében inkább a külföldi mesterek domináltak. Ott láthatta a közönség többek között Kees van Dongen, Georges Rouault vagy Pablo Picasso azon műveit is, melyeket Elek Artúr említett írásában külön is kiemelt. A Nemzetközi impresszionista kiállítással kapcsolatos minden aktualitásról, szenzációról rögtön tudósítottak a korabeli újságok. A Magyar Hírlap 1910. május eleji számából megtudhatjuk például, hogy „A kiállítás instruktív céljainak megfelelően a Művészház igazgatósága sorozatos előadások rendezését határozta el, melyekben nem csak a modern képzőművészet művészettörténete és esztétikája, de az irodalomnak és a modern zeneköltészetnek e korszakba vágó művészi termékei is szerepelni fognak”. A Budapesti Hírlap vagy az Alkotmány című lap 1910. június elsejei számában ugyanakkor arról olvashatunk, hogy a már öt hete látogatható tárlat iránt változatlanul olyan nagy az érdeklődés, hogy a nyitvatartását egészen június 20-áig meghosszabbították. A Művészház említett előadásainak, irodalmi és zenei estjeinek programjáról szintén pontos tájékoztatást kaptak az érdeklődők. Tudjuk, hogy az első művészettörténeti-esztétikai előadást Régi és új művészet címmel Alexander Bernát tartotta a Művészház nagytermében, 1910. május 13-án, majd a péntek délutáni előadásokon Lázár Béla a francia, míg Rózsa Mik lós a magyar impresszionistákról beszélt a közönségnek. Az irodalmi esteken Zöldi Elma és Somlay Artúr , a Nemzeti Színház színészei adtak elő a modern francia verseket Kosztolányi Dezső fordításában. A zenei estek keretében a modern, illetve kortárs hazai és külföldi szerzők műveit népszerűsítették. Mint ahogy több újság is beszámolt a szenzációs hírről, 1910. június 3-án maga Bartók Béla is fellépett a Művészházban, és saját, valamint Kodály Zoltán -szer zeményeket adott elő. A budapesti közönséget akkoriban méltán lázba hozó modern francia festmények közül mára szinte semmi nem maradt Magyarországon. A Nemzetközi impresz szionista kiállítás anyagának legjavát kölcsönző Kohner Adolf és Nemes Marcell pazar kollekciója ugyanis részben még a gyűjtők életében vagy nem sokkal haláluk után teljesen széthullott. Picasso (az 1910-es katalógusban is reprodukált) kubista festménye, A Gitározó (Mandolinos nő) például jelenleg a szentpétervári Ermitázsban található, míg Paul Cézanne emblematikus műve, A vörösmellényes fiú a zürichi Bührle-Stiftung büszkesége. Ma már csak szomorúsággal vegyes büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy ezek, akárcsak a Művészház kiállításán szereplő egyéb francia impresszionista, posztimpresszionista alkotások egykor még valamelyik híres magyar műgyűjtő tulajdonában voltak. Manet: Gitáros Manet: Clemenceau
