Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Hidvégi Violetta: Egyből három
BUDA PEST 20 20 / 04 6MÚLTIDŐ a Tanácsnak a hivatalos ügyeket intéző özvegye. Férje halála után Károly fiában talált támaszra, amire nagy szüksége volt, ugyanis a bemutató nyomán létrejött kávéházak és tejárudák jelentős versenyhelyzetet teremtettek. A kioszk és melléképületei javításra szorultak, de csak tűzoltás történt, hiszen a küszöbönálló ezredéves tárlat nagyobb változásokat ígért. Először eddig követtem a pavilon sorsát, mert úgy véltem, a bekövetkező események végleg elsöpörték. 2017-ben Majkó Zsuzsanna Ligetkutató két építmény azo nosságára hívta fel figyelmemet. (Ligetfalvi György – Majkó Zsuzsanna: Városliget lexikon. Budapest, 2017.) A millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjának a Széchenyi-szigetre telepítése miatt a Kiállítási Országos Bizottság a főváros tulajdonában lévő kioszk elbontását és áthelyezését kezdeményezte. A Mérnöki Hivatal a fenyves és a mesterséges jégpálya közötti – ma Királydomb – területet jelölte ki a kávécsarnok új otthonául. „Gruber-féle kioszk a Stefánia uton (Városliget). Tisztelettel van szerencsém a n. érdemü közönség becses tudomására hozni, hogy a Széchenyi szigeten 32 év óta létezett kávéházi kioszkot a kiállítás igazgatósága a Stefánia-utra a Mücsarnok [Olof Palme ház, ma Millennium Háza] átellenében helyeztette át s minthogy ezen áthelyezési munkálatok befejeztettek, kérem helyiségem megtekintése végett engem becses látogatásával szerencséltetni. Kiváló tisztelettel Gruber A.” – hirdette a Budapesti Hírlap 1894. május 19-i számában. A bérlőnő 1897 tavaszán telepét tágas fedett helyiséggel bővítette, ahol vendégei egy hirtelen lezúduló esőtől menedéket találtak, ugyanakkor befektetésével hosz szabb ideig biztosíthatta bérletét. Szüksége volt minden találékonyságára, mert a Stefánia út (a Városligetben ma Olof Palme sétány) túloldalán az Országos Általános Kiállításból fennmaradt Királypavilonban Gerbeaud Emil (1854–1919) rendezte be cukrászatát. Amália asszony az eltelt évtizedek során bevételeit rendre visszaforgatta vállalkozásába. A költözés nagy érvágást jelentett, hiszen mind a főváros, mind a Bizottság kihátrált mögüle. A Tanács hozzájárulásával 1898-tól Gruber Károlyra szállt az üzlet, aki megpróbált talpon maradni a gombamód szaporodó vendéglátóhelyek között. Kerthelyisége Stefánia út közelébe eső részét székekkel és asztalokkal rendezte be, hogy az úton hömpölygő „színielőadást” vendégei testközelből élvezhessék. Hangversenyeket tartott, a petróleumvilágítást megkísérelte légszeszre cserélni, de nem járt sikerrel. Az egyre halmozódó nehézségek miatt közel négy évtized után a családtól Kolegerszky Viktor kávés kezébe került az üzlet, aki 1900. május 1-től európai tapasztalatait felhasználva óriási lendülettel fejlesztett, modernizált. A Kolegerszky éra, 1900–1909 Az Elit kávéház – VII., Rákóczi út 20. – kávésa, bár csak egy szűk évtizedig vezette az ekkor már 1440 négyszögölre terebélyesedett komplexumot, a ligeti világ meghatározó alakjává vált. „ő teremtette meg az első poézist a Városligetben a híres Kolegerszky-kioszkkal. Homokbuckás területen rendezte be ezt az üzletet és gondoskodott arról is, hogy a miliő szép legyen, még arról sem feledkezett meg, hogy lámpasorok vezessék este a vendégeket kioszkjába. A pesti polgárok kedves találkozóhelye volt ez a kioszk [...] az idill berke, ahol a habos kávé mellett a tisztes ízű romantika szövődött. A lóversenyek és a Stefánia-korzó látványos napjain ez a kioszk óriási sokadalmakat látott s gyakran a legmagasabb körökből való vendégei voltak.” Ilyen költőien emlé kezett meg a hatvankét éves korában elhunyt Kolegerszky működéséről, ekkor már a Városi (a mai Erkel) Színház gazdasági igazgatójáról, a Budapesti Hírlap 1931. január 30-i számában. Ahogy Amália asszony, ő is a „finomabb és elegánsabb” közönséget kívánta megszólítani. Programjában első helyen állt a kioszk és környezete világításának modernizálása, az épületek tatarozása, eső és napsütés ellen két nagyméretű ponyva kifeszítése. A hangulat emelése érdekében hetente legalább háromszor katonazene szólt új zenepavilonjában, amelyet A Kolegerszky-kioszk, képeslap Forrás: Szántó András gyűjteménye
