Budapest, 2020. (43. évfolyam)

4. szám, április - Saly Noémi: MÚLTIDŐ - Hajnalig dáridóznak!

szöveg: SALY NOÉMI

33

Bő hónappal az átadás után, 1918. október 31-én azonban kitört az őszirózsás forradalom, és a szállodát tüstént hadicélokra vették igénybe. Amikor megérkeztek a fővárost megszálló francia és angol csapatok, november 30-ától a Gellértet az angol tisztek számára jelölték ki szálláshelyül. Őket 1919 tavaszán a Tanácsköztársaság I. kerületi Munkás és Katonatanácsa váltja, itt toborozzák a tagokat a Vörös Hadseregbe, a Politikai Nyomozóosztály az I. emelet 114-es szobában működik. A proletárdiktatúra 133 napig, 1919. március 21-étől augusztus 1-jéig tartott. Augusztus 4-én a román királyi hadsereg az Antant tilalma ellenére megszállta Budapestet. A román katonai városparancsnokság 1919. augusztus 11-én a Gellértben rendezte be főhadiszállását, és november 12-éig egy fillér fizetség és borravaló nélkül ott tanyáztak. Amikor az Antant nyomására végre elhagyták a várost, a hotel két igazgatója maró gúnnyal búcsúzott tőlük:

„Panaitescu tábornok, Ganea ezredes és Stroc őrnagy parancsnok uraknak.

Hadseregfőparancsnokság. Uraim! A Gellért-szálloda igazgatósága köszönetét fejezi ki azon bőkezűségért, amellyel a szálloda szolgálati személyzetének fáradalmait a nála töltött idő alatt honorálni kegyeskedtek. Mély tisztelettel kérjük, fogadják köszönetünk kifejezése mellett őszinte elismerésünket is azon igazán fenséges bőkezűségért, amellyel a Gellért-szálloda szolgálati személyzetét úgy pénzadománnyal, mint élelmiszerekkel ellátták. Amikor annyian szenvednek a drágaságtól és az életfentartáshoz szükséges élelmiszerek hiánya folytán, mi el vagyunk halmozva az Önök bőkezű és ingyen adományaitól. Higyjék el, hogy sohasem fogjuk elfelejteni ezen, a román nemzethez méltó bőkezűséget. Fogadják önök mély hódolatunk kifejezése mellett a legtiszteletteljesebb üdvözletünket. Kürthy Béla, Bánlaky Géza” 1919. november 14-én megérkezett Budára a magyar katonaság. Másnap tudatják a lapok: „A hadügyminisztérium a nem

zeti hadsereg tisztjeinek lakás céljaira a Gellért-szállót rekvirálta. Itt fog lakni Horthy fővezér is, akinek számára a szálloda hatszobás lakást tartott fenn.”

A választás természetesen szimbolikus volt: a megszálló románok helyét kellett ünnepélyesen birtokba venni. Horthy Miklós

látványos bevonulására két nappal később, gondos előkészületek után került sor. „Nagy nemzetiszínű drapériák, zászlók lengedeznek a szélben, csaknem minden nő kezében virágcsokor. (...) Az előkelőségek bevonulnak a Gellért-szálló halljába, s itt várakoznak. Ezalatt kint egyre szaporodik a tömeg, a Műegyetem nemzetiszínnel ékesített épületének balkonjai és ablakai zsúfolásig telve, a Gellért-szálló valamennyi ablakából kipirult arcú, mosolygó úri hölgyek tekintenek kifelé.” Horthy fehér lovon léptetett végig a Fehérvári (a mai Bartók Béla) úton, és a szálloda előtt elmondta híres beszédét, amelyben Budapestet „bűnös városnak” kiáltotta ki. A Magyarország tudósítója 1919. november 21-én foglalja össze az eseményeket: „November 16-án vonultak ki a románok a Gellért-szállóból, és másnap csütörtökön Diamandi miniszter is elhagyta a szállót. Ő volt ott az utolsó román és a rákövetkező napon már megjelentek a nemzeti hadsereg beszállásoló tisztjei és a szállót lefoglalták a nemzeti hadsereg fő vezérletének részére. Horthy Miklós fővezér és családja az első emeleten kapott egy appartmant. A fővezér feleségével és kisleányával lakik a szállóban, amelynek külső képe a román megszállás megszűnte óta természetesen teljesen megváltozott. A szálló körül, a bejárat előtt és az előcsarnokban fehértollas tisztek mozgalmas csoportja látható és a kapuban rohamsisakos őrség áll, mintegy húsz ember, valameny

nyien vitézségi érmekkel kitüntetve, fejükön a nehéz roham sisakkal és világosbarna köpenyben. A szálló természetesen teljesen elvesztette szállodai és fürdői jellegét, az összes szobák a fővezérlet irodáinak vannak berendezve, ahol most teljes erővel folyik az adminisztráció. Beszélgettünk az igazgatóval, akitől azt a felvilágosítást nyertük, hogy a szállónak mintegy százhetven szobája van, amelyből jelenleg csak négy szobában vannak betegek, úgy hogy a szállót ezekben a napokban már nem is a Gellért-fürdő igazgatósága, hanem a fővezérlet egy külön hivatala vezeti, amely a földszinten kapott helyet: itt utalják ki a szobákat és itt rendelkeznek a szálló összes ügyeiben. Mikor ott voltunk, éppen akkor érkezett meg a nemzeti hadsereg részére mintegy két és félmillió értékű autógummi, melynek már alig tudtak megfelelő biztos raktárhelyiséget találni, mert a szálló összes helyiségei igénybe vannak véve.

Mindenkit, aki a szállóba be akar lépni, igazoltatnak és a fővezérlet irodáiba csak előzetes engedéllyel lehet feljutni.”

Hogy a szálloda tulajdonosát, Budapest székesfővárost miképpen kárpótolta az új hatalom az intézmény birtokba vételéért és használatáért, nem tudni. Mindenesetre ez az állapot az eredetileg tervezett két hétnél jóval tovább, egészen 1920 tavaszáig tartott. Az Est 1920. április 1-jén adja hírül: „A kormányzó husvét után költözik át a királyi palotába. A miniszterelnök bejelentette a képviselőházban, hogy Horthy Miklósnak kormányzóvá történt választásával kapcsolatosan a fővezérség megszűnik és a régi békebeli állapot áll helyre a katonaság ügyében. (...) Horthy Miklós kormányzó néhány napon belül a királyi várba költözik. Csütörtök estig ki kell üríteni a királyi palotának azt a szárnyát, a hová a kormányzó költözni fog. A kormányzó a krisztinavárosi részt foglalja le a maga számára, a hol eddig az úgynevezett vendég-appartement volt. A kormányzó lezáratja a volt királyi lakosztályt és ezek a termek az államforma eldöntéséig üresen fognak maradni. (...) A Gellért-szállodát hamarosan átadják eredeti hivatásának.” (Az említett „vendég-appartement”-ban Horthyék beköltözését megelőzően, februárig Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió parancsnoka lakott, aki főleg azzal a hőstettével érdemelte ki a magyarok örök háláját, hogy 1919. október 5-én egy szál lovaglópálcával zavarta el teherautóstul a Nemzeti Múzeum műkincseinek elszállítására felsorakozott román katonákat.)

A kormányzói család költözködése április 2-án hivatalosan és ténylegesen is befejeződött, így 1920. április 4-én megjelenhetett a lapokban Frenreisz István

hirdetése:

„GELLÉRT-SZÁLLÓ és FÜRDŐ étterme, kávéháza (márványterem) s mindkét terrasza megnyílt! Esténkint Kóczé Antal és fiai hangversenyeznek. Elsőrangú konyha és italok. Figyelmes kiszolgálás. Szolid árak. Bejárat a Gellért-fürdő kapuján vagy a teraszon keresztül.” A szálloda élete csakhamar olyannyira belezökkent a rendes kerékvágásba, hogy 1920 júliusában már ilyen szép, szomorú segélykérés érkezik Az Est szerkesztőségéhez:

„Kérem hívják fel a városi tanács figyelmét arra, hogy legújabban a Gellért vendéglőjében igen gyakran különböző jogcímeken felfüggesztik a zárórát, és hajnalig zenélnek, dáridóznak. A Gellért-szálló beteg lakói ilyenkor nem tudnak aludni, és azon töprengenek, vajjon miért kellett nekik gyógyszállóban lakást venni, holott, bármely pesti mulatóban csendben alhatnák éjfélutáni álmukat. A tanács talán meg tudná mondani ezek után, gyógyszálló-e a Gellért-szálló. Egy szegény köszvényes.”