Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április
BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLIII. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János XXVII–XLII. évfolyam: 2004-2019 Szerkesztő: Buza Péter Főszerkesztő: Jolsvai András Szerkesztőbizottság: Buza Péter (elnök), Angelus Róbert, Elek Lenke, Gács János, Götz Eszter (Épített világ), Hidvégi Violetta, Jolsvai András, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András Facebook-oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 12. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Ötven éve élmény (24. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: Egyből három (4. oldal) BUDAPEST ilyet még nem tapasztalt. Ostrom, nagy hó, vészes töménységű szmog már volt, de olyan járvány még nem, amely miatt bezártak az iskolák, az üzletek, és a hatóságok arra szólítottak volna fel mindenkit, hogy ha teheti, maradjon otthon, csak a legszükségesebb esetben lépjen az utcára. Budapest persze ilyet már számos alkalommal tapasztalt – valahogy mégsem emlékszik rá. Igaz, voltak járványok, amelyeket egyszerűen elhallgattak az emberek elől – legfeljebb szűkszavú hírekből értesülhettek például a gyermekbénulásról és a hongkongi influenzáról –, de azokból a ragályokból sem őrzött meg sokat a közemlékezet, amelyekről bő terjedelemben írtak a lapok. Mintha leráznánk magunkról ezeket a tapasztalásokat, mint kutya a vizet. Önök például tanulták az iskolában, hogy 1848/49-ben a dicsőséges hadjáratok meg a detronizálás mellett úgy mindmellékesen egy pusztító kolerajárvány is lezajlott? Vagy emlékeznek mondjuk Sinkó Ervin Optimistákjára? A kétkilós regényben tulajdonképpen minden benne van, amit az őszirózsás forradalomról és a Tanácsköztársaságról egy résztvevő fontosnak tartott elmesélni; az a tény azonban, hogy közben a spanyolnátha ezrével szedte áldozatait a háborúban legyengült polgárok közül, egy afféle szerelmi mellékszálon válik csak világossá. Talán ez a fajta ösztönös feledékenység okozza, hogy a város kezdetben nem is vett tudomást a nagy bajról. A koronavírus már szabályosan végigdúlta Olaszországot, amikor a pestiek még vidáman matattak a fornettis zacskóban, fürtökben kapaszkodtak a villamosokon, kinevették, aki szájmaszkot hordott. Sőt az sem sokat segített a helyzeten, amikor a kormány végre kihirdette a veszélyhelyzetet: a felvásárlási láz ugyan üresre pucolta az élelmiszeráruházak polcait, de még mindig nem jutott eszébe senkinek, hogy ne tapogassa végig puszta kézzel a kifliket, vagy hogy kötelezően gumikesztyűt adjon a nyugdíjakat kiszállító postásra. Hogy mindez valójában milyen következményekkel, milyen arányú megbetegedéssel és milyen áldozatokkal jár, azt talán csak hónapok múlva fogjuk megtudni. Ahogy azt is, mekkora károkat okoz a szolgáltatóipar leállása, a turizmus és a vendéglátás tetszhalálba dermedése, mi lesz az utóbbi években kifejezetten kiadásra, hitelből felvásárolt sok ezer lakással, és mi történik az építkezési munkagödrökben, amelyek fölött most némán állnak a daruk. Nincs ember nem hogy Budapesten, de az egész világon, aki ezen a tavaszon ezekre a kérdésekre választ tudna adni. Az azonban már most jól látszik, hogy az a kettős igazgatás, amely az utóbbi évtizedben kialakult a fővárosban, a lehető legrosszabb felállás Budapestnek, amikor gyorsan és határozottan kellene cselekedni. 2010 után sokan és sokszor elmondták, miért rövidlátó politika visszaállamosítani az évszázados hagyomány szerint székesfővárosi, tanácsi, majd önkormányzati irányítás alatt álló egészségügyet és oktatást. Most az élet pár röpke nap alatt bizonyította, hogy az erőszakos központosítás nemcsak azért káros, mert a kivéreztetett kórházak az állandó adósságcsapdában egyre rosszabb minőségben képesek csak ellátni a betegeket, és mert a gyerekek így valami távoli hivatal kívánalmai szerint tanulnak, nem pedig annak az iskolaigazgatónak a józan belátása szerint, aki jól ismeri őket és a családjukat is. Már a ragály első napjaiban világossá vált, hogy a gond sokkal nagyobb, mint egy ósdi tanterv, pár egy kaptafára készült tankönyv, vagy a teljesítmény volumen korlát című egészségügyi átokverés. Az igazi baj, hogy mást gondol és mást csinál az, akinek a leglényegesebb eszközök felett hatalma van, mint az, aki a város mindennapi működőképességéért, a polgárok jólétéért felelős. Emlékezzünk csak: a budapesti városháza már napokkal korábban meg volt arról győződve, hogy be kell zárni az iskolákat, mint hogy az intézményfenntartó állam ezt végre meglépte volna. És ne feledjük azt sem, hogy a fővárosnak semmiféle ráhatása nem volt a betegek felderítésére, elkülönítésére, kezelésére, az esetleges fertőzöttek tesztelésére, az egészségügyi személyzetre vonatkozó protokollok kialakítására, a karanténkórházak kijelölésére, és még folytathatnánk – miközben a járvány értelemszerűen először itt ütötte fel a fejét, itt terjedt, és itt kellett volna megállítani is. Ha túl leszünk ezen a nagy bajon, nemcsak a világban, hanem a mi városunkban is nagyon sok minden meg fog változni. Mi magunk valószínűleg sosem fogjuk elfelejteni, mennyire védtelenek voltunk ezekben a hetekben-hónapokban, milyen rémületes volt rádöbbenni, hogy még a levegőtől is félnünk kell, és a zsendülő tavaszt is csak az ablakon keresztül mertük csodálni. Életünk végéig velünk lesz a lezárt játszóterek, a kordonnal védett buszok, a védőruhás mentősök emléke. Félő, hogy éveken át kell majd tégláról téglára visszaépíteni mindazt, amit ez a hirtelen jött válság lerombol. De ott lesz majd a tanulság is, hogy mi itt nem pusztán lakunk, dolgozunk, vásárolunk, hanem közösség is vagyunk; és örömben is, bajban is fővárosi polgárok – tehát aki felelős értünk, az BUDAPEST
