Budapest, 2019. (42. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: TÁNCSICSÉK - A sajtószabadság őrének nemzetsége
BUDA PEST 201 9 / 3 2TÁNCSICSÉK A sajtószabadság Őrének nemzetsége Táncsicsék a pesti agglomeráció kisvárosában, Vecsésen élnek. Nem csak a trikolórt tűzik ki március 15-én házuk homlokzatára: náluk a nemzet ünnepe százötven éve családi ünnep is. A família mai nemzedéke – ahogy a korábbiak tagjai – összegyűlnek. Együtt ebédelnek, emlékeznek. Elbuszoznak, villamosoznak a temetőbe, s ha az alkalom meghívással párosul, elbuszoznak akár Ácsteszérre, Táncsics Mihály szülőfalujába is. Nyomtatott felzetű borítékon a feladó: „Csorba Géza, szeg halmi kir. közjegyzőtől.” A címzés: „Őnagysága Alsóborsai Csorba Ida úrleány, állami el. iskolai tanítónőnek Vecsésen Pestmegyében.” A bélyegzőn a dátum: „908. MÁR 6” Táncsics Mihály veje küldte. Ez az utolsó levele, amit leányának (a negyvennyolcas közszereplő, máig nemzeti hős egyetlen unokájának) állomáshelyére postázhat. Hat hónap van már csak hátra a rég halott Táncsics Eszter urának életéből: „Kedves drága Mariska! [a család így nevezi s nevezteti olykor hivatalosan is Idát – B. P.] (...) Péczely dr. a gyógymódja következményei elől meghátrált, amenynyiben belátásomra bizta, hogy itteni orvos vizsgálata alá bocsájthatom magamat, mert nem lehetetlen, hogy chirurgiai kezelés is szükséges. Elhivattuk dr. Kiss Károlyt. Elcsodálkozott, hogy ennyire elhíztam és elhanyagoltam az állapotomat. Kiltásba helyezte az operácziót is a vízsérv ellen, ha másként nem lehet. Most már egy hét óta ő kezel – de még semmi különösebb javulást nem észlelek, a köhögésem asthmatikus, fojtogató – éjjeleim nyugtalanok, álmatlanok. (...) Képzelheted, hogy nem voltak tárgyalások, nem jöttek ügyfelek, több esetben vissza kellett utasitanom a megbizást okiratoknál és óvásoknál. Bevétel alig volt. (...) De most már kifáradok, abba kell hagynom az írást. Mindnyájan csókolunk: mama, Olga, Dezső és Etelka, meg én szerető édes Atyád” A mama Csorba Géza második felesége. Táncsics Eszter, Ida-Mariska édesanyja, évtizedekkel korábban, 1882-ben halt meg. A szülei komáromi házába (és praxisába) menekülő ifjú ügyvéd 1883-ban vette nőül a pápai földbirtokos leányát, Békássy Lujzá t, édesanyát találva a négyéves Táncsics-unokának, s asszonyt magának: hat féltestvére született a félárvának. A 20. század első évtizede sok végleges változást hoz a forradalom hőse leszármazottainak, legközelebbi rokonainak sorsában. 1908 szeptemberében a szeghalmi temetőbe kíséri utolsó útjára népes családja a királyi közjegyzőt. Ötvenkilenc éves volt. 1907-ben, majd’ harminc éves leánya, Ida, Vecsésen tanít. S ugyanebben az esztendőben búcsúzott az árnyékvilágtól ferencvárosi, Márton utcai (33. szám) szoba-konyhás udvari lakásában Táncsics Mihály özvegye, Seidl Terézia . Ami azt illeti, Teréz asszonynak semmi oka nem volt, hogy ne várja az elmúlás kegyelmét. Családja élettörténetét végigkísérik a tragikus és zaklató események – és a sohasem szűnő nyomorúság. Ura halála (1884) után, hetvenéves korától még majd negyed századon át újabb és újabb, főleg ferencvárosi szoba-konyhákba kényszerköltözik, ahol olcsón meghúzhatja magát. (Nem zárható ki, hogy özvegysége első éveiben vejével él együtt, Komáromban). Géza 1886-ig édesapja ügyvédsegédje. Csorba József, a megle hetősen bohém, dzsentri szabású jogszolgáltató lényegében csak azt a házat tudja örökül hagyni a fiának ebben az esztendőben, amelyben az idő tájt tengődnek. Apja halála után Géza 1887-től Kőszegen, majd 1890-től 1892-ig Győrben praktizál, aztán – mert itt sem sikerül teherbíró egzisztenciát teremtenie – szűk három éven át Pesten kísérletezik. Családja ebben az időszakban mindvé-Csorba Géza második családja
