Budapest, 2019. (42. évfolyam)
2. szám, február - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - A mi kutyánk meg a kölyke
Nem is olyan régen még főleg hasznosságuk miatt tűrték meg az emberek az állatokat házaikban – de főleg házaik körül. Ma talán az a legfontosabb, hogy kéznél legyen egy kis élő, meleg szőrgombolyag, aki üdvözöl, ha megérkeztünk, sőt, már akkor izgatottan kaparássza az ajtót, ha leszálltunk a villamosról, hogy majd az ölünkbe bújjon, és megsimogathassuk, ha rossz kedvünk van. Könyvek ezrei szólnak olyan kutyákról, akiknek megdöbbentő az értelmi képessége, empátiája, hűsége – persze fajtától, neveléstől is függően. Ember alkotta állatok Az ember legjobb barátja jelzős szerkezet szinte a kutya szinonimájává vált, a magyar nyelvben rengeteg közmondás kapcsolatos a kutyákkal. Az ember az évszázadok folyamán fajták tucatjait tenyésztette ki a maga szórakozására vagy éppen védelmére, növelve a semmiről sem tehető ember alkotta állatokban az agresszivitást, netán megváltoztatva szőrük színét, a lábuk vagy fülük hosszát. Emlékeznek még rá, amikor Audrey Hep burn a Reggeli Tiffanynál, azaz magyar válto zatban az Álom luxuskivitelben című filmben elkezdi zörgetni a macskakajás zacskót, mire előbújik a név nélküli Cica? Ekkor láttunk először Magyarországon „élőben” macskaeledelt. Ez a termék az amerikai praktikum és jólét egyik első jelképe volt. A filmet az USA-ban 1961-ben mutatták be, nálunk több mint tíz évvel később. Évszázadokon keresztül – és persze millió nyi háztartásban ma is – a maradékon éltek és élnek kedvenc négylábúink, nem beszélve kóbor társaikról, miközben más cicákat magánrepülőgépen visznek orvoshoz... Nos, a petek körében is óriási az életmódbeli különbség. Vagy inkább a gazdákéi között? A mi kutyánk meg a kölyke BUD A PEST 201 9 / 2 18MÁS kor – másként
