Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - Buza Péter: Kívül a tizenhatoson
BUDA PEST 201 9 / 12 32 Alig néhány hete vette át Bácskai László tól – a Lapkiadó Katona után kirendelte ideiglenes szerkesztőtől – Balázs a már haldokló Mesterházi után a BUDAPEST teljes jogú szerkesztésének minden részletre kiterjedő feladatkörét, amikor, összeszedve született bátorságomat, 1978 decemberében – negyvenegy esztendeje – először léptem be az irodájába. Az ötlettel. Belekezdenék ideképzelt sorozatomba, az Elfelejtett épületek rovatcím alatt mesélném el házak-emberek történeteit. Addig csak annyira érdekelt a főváros meg a múltja, mint sok minden más. A felfedezés pillanata egy karácsony előtti beszélgetés néhány órája, amit édesapám s egy közeli barátja társaságában töltöttem, Budán, szüleim Magyari utcai lakásának könyvtárszobájában. (Értsd: apámnak voltak könyvespolcai és könyvszekrényei – köztük egy Lingl egyébként, ami haláluk után most az én saját nemzésű köteteimet gyűjti üveg mögötti polcaira.) Rákérdezett az idős úr, hol is lakom tulajdonképpen, ha nem itt, nem anyáméknál. Elmondtam, Zuglóban, az Amerikai úton. – Akkor biztosan ismered a Róheim-villát, ahol Tisza István t tizennyolcban lelőtték. – Soha nem jártam ott. Még csak nem is hallottam a dologról. Azon melegében elsétáltam a kastélynyi villához. Akkor éppen a mozgáskorlátozott gyermekek kollégiuma lakta le ezt az 1899-ben a Hermina út 35. (ma: 45.) szám alatti épületet, amely régóta keresi a helyét a jövőben, de jelene továbbra is kérdéses. Bár felcsillant talán mégis, néhány hónapja csak a remény. Hogy évtizedes üres árvaság után (mostanra a tető is beszakadt egy érzékeny területen, az épület általános állapota katasztrofális) sorsa jobbra fordul. 1979. februárjában publikáltam ezt az első város- s embertörténeti írásomat a lapomban, amit aztán, ennek a sorozatnak a részeként még tizenkettő követett. Írásaimban ugyanúgy, ahogy mostanáig, házak és emberek sorsát kutattam. A magántörténelmet, hogy újra és újra megmutassam: csak a köztörténelem hitelesített mozaikkockái alkalmasak arra, hogy kirakják a képet múltunkról, jelenünkről – és jövőnkről. Négy évtizedből az utolsó tizenhatban ugyanezt tettem, a magam uraként, a BUDAPEST lapjain. S mostantól folytatom, ugyanitt, s még meg nem született könyveimben, amíg képes leszek gondolataimban s gondolataimmal elnavigálni a mindenkori célig. E tekintetben és ebben a pillanatban biztatóak a kilátásaim. Az épületet a Magyar Corvin-lánc Testület kapta meg – és pénz is a felújításához. Megkezdődött a rekonstrunkció tervezése Mányi István stúdiójában.
