Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - Aradi Péter: Szabados - Turczi István: VALAHOL BUDAPEST
BUDA PEST 201 9 / 12 24 KINSZKI BUDAPESTJE szerkesztette: Buza Péter Herminamező Polgári Köre-1990 • Budapesti Városvédő Egyesület • 2000 Ft ¤Berlin-Zehlendorf 2011-ben rendezett kiállítást a tragikus sorsú fotóművész, a zuglói Kinszki Imre fényképeiből. Az anyag ösz szegyűjtésében fontos szerepet vállaló egyesület, Herminamező Polgári Köre–1990 nem csak zuglói felvételeiből válogatott képeket, az anyag reprezentálja az alkotó működésének minden budapesti vonatkozását. A rendkívül értékes szemle több mint száz tételét mutatja be a kötet. „Elégtételnek kevés, tisztelgésnek talán elég – írja előszavában a szerkesztő – ez a kiállítás és katalógusa.” Megvásárolható: előzetes egyeztetés után (06-20-372-4424) a BVE irodájában: Budapest, XII., Szoboszlai u. 2–4. Szabados Aradi Péter MMA Kiadó, 2019. • 4800 forint Csak a vezetékneve a könyv borítóján. Meg egy ellenfényben készült fotó, mely kirajzolja jellegzetes sziluettjét. Aki valaha látta őt, ennyiből is azonnal felismeri: Szabados György a magyar free jazz talán legmeghatározóbb alakja, mind zeneszerzőként, mind zongoristaként. A kötet megjelentetéséhez a 2011-ben elhunyt muzsikus születésének 80. évfordulója szolgáltatta az apropót. Ez az első átfogó kísérlet életművének összegző bemutatására, elemzésére. Novemberben kerekasztal-beszélgetéssel, a róla készült portréfilm levetítésével és koncerttel egybekötött bemutatót is tartottak a könyvet kiadó Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti irodaházában, a kötet szerzőinek részvételével. Többszerzős kiadványról van szó, amelybe a szerkesztés munkáját is ellátó vajdasági Bicskei Zoltán az életművet jól ismerő magyar és külföldi szerzők – köztük Binder Károly, a Zeneakadémia Jazz Tanszékének vezetője, illetve az ő volt növendéke, Pozsár Máté – tanulmányait, elemzéseit válogatta be. Bicskei rövid bevezetője után Szabados György két esszéje nyitja a sort: ezek a legnehezebben olvasható szövegek, erősen filozófiai töltetű fogalmazásmódjával nyilvánvalóan nem a szélesebb közönséget célozta meg. Ez persze a zenéjéről is elmondható, mindazonáltal a magam példájából kiindulva azt gondolom, zenei oeuvre-je feltétlenül megéri a befogadása érdekében kifejtett erőfeszítést, míg írásaival kapcsolatban ebben nem vagyok annyira biztos. A nyolcvanas évek elejétől számos alkalommal láttam-hallottam őt koncerten szólóban vagy különböző formációkban – egészen egyedi, lenyűgözően szuggesztív jelenléte és előadásmódja mindig magával ragadott. A laikus olvasónak elsősorban Bert Noglik német zenekritikus, jazz szakíró potréját ajánlom, aki a – nem mellesleg párhuzamosan orvosi praxist is folytató – művészt nagymarosi otthonában is felkereste, és részben ott folytatott beszélgetésük alapján írta meg dolgozatát. Turczi István VALAHOL BUDAPEST Fehérmárványtapintású kerek tükör a város a repülőgépről nézve tekintetünk csíkokra tépi a napfény a szavak akár a biztonsági öv nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek hunyorgó szemek látóterében néma bebocsáttatás motorzajhoz igazított spirális lélegzetek köröskörül a képzelet kacskaringói talán integető kezek vagy régvárt mosoly SZŰK MÁR AZ ÉG a földhöz közeledve örvény kocogtatja a várakozás porcelánjait valahol a kezed körül körömkoppintásnyira Budapest
