Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - Bardóczi Sándor: Városi fenyők
szöveg: BARDÓCZI SÁNDOR 19 nagy csapadékmennyiséget igénylő fajtának. A városi állományban a gyengültségi kórokozók és kártevők kezdenek megjelenni: a tűkarcgomba az erdei és a fekete fenyőknél, a gubacsatka a lucoknál biztos jel arra, hogy a fa természetes védekező képessége elfogyóban. A FŐKERT minden közterületi fenyőnél nagyon intenzív növényvédelemre kényszerül az állomány megtartása érdekében. Fiziológiás okai is vannak annak, hogy kikopott a közterületekről: mint minden nyitvatermőnek, ennek a fajnak sincsenek a víz felszívására alkalmas hajszálgyökerei, ezért szoros szimbiózisban élnek a fonalgombákkal. Ezek a gomba-gyökér (latinul: mikorrhiza) kapcsolatok más fásszárú növényeknél is léteznek, sőt ezeken keresztül össze is tud kapcsolódni egy-egy facsoport.A legújabb kutatások szerint tápanyagot, immunanyagot is cserélgetnek egymás között, életben tudják egymást tartani, és az ilyen növények kevésbé lesznek fogékonyak a betegségekre. Ezt a felszín alatti összekapcsolódást a kutatók elnevezték woodwide webnek, azaz széleskörű erdőhálózatnak, a worldwide web (www) mintájára, mert a kifejezés meglehetősen jól írja le a felszín alatti gyökérhálózati kapcsolatokat. A baj az, hogy a www a városban a nagyparkokon és a városi erdőkön kívül nem működik jól, sőt ott sem optimális. A közművesítéssel, az útburkolatok kiépítésével, az épületalapozással és nagyjából minden építési tevékenységünkkel rendszeresen felszaggatjuk, elemeire bontjuk szét és elpusztítjuk ezeket az életmentő kapcsolatokat. Gondoljunk csak egy városi fasor környezetére, hogyan néz az ki a felszínen és a felszín alatt. Jelentős burkolatok, szegélyek, felszín alatti közművek, parkolás, közvilágítás, sózás a jellemző állapot. Egyetlen növénynek sem ideális, hát még a fenyőknek: sajátos gyökérzetük miatt igencsak sérülékenyek. A FŐKERT szakemberei azt figyelték meg, hogy az a kevés egyed, amely még jól megél a parkjainkban, szabad térállásban hamarabb kezd gyengülni, pusztulni, mint amikor csoportban állnak. Ha más lombos fákkal vagy fajtársaival alkot egy facsoportot, akkor valahogy sokkal jobban viseli a klímaváltozás negatív hatásait, különösen a hőhullámokat. Sőt ahol megmarad az avar és az táplálni, „etetni” tudja a talajlakó fonalgombákat, ott még inkább szerencsés a helyzet. Ebben az ügyben Szaller Vilmos szerint erős szemléletformálásra lenne szükség, hiszen ma a parkhasználók zöme az el nem szállított lombot a parkban a „rendezetlen” szóval azonosítja. Oly távol kerültünk a természettől, hogy a természetes körforgásból láncszemeket kiiktatni vált „természetessé”. Ha elmúlik Karácsony A fenyőknek van még egy – városi alkalmazhatóságukat korlátozó – tulajdonsága: sekélyen gyökereznek, a felszín közelében szeret szétterülni a gyökérzetük, és nem hatolnak elég mélyre ahhoz, hogy a talajvízből is vízhez és tápanyagokhoz juthassanak. Ez a tányérgyökérzet az oka annak is, hogy legalábbis kétkedéssel kell fogadni azokat a hatalmas karácsonyfákat, amiket a környezet védelme jegyében földlabdával vagy cserepesen, konténeresen árulnak az ünnep előtt. Gyökereik és gombafonal-kapcsolataik jó részétől megszabadítva a nagy fenyőknek nagyon kicsike az esélye a megmaradásra. A kisebbek talán átvészelhetik a sokkot, és aztán kikerülnek a kertekbe, de abban sincsen sok köszönet. A legtöbb kifejlett korában akár harminc-ötven méter magasra is megnő, és ha azt a tulajdonosa a zsebkendőnyi előkertben ültette el, akkor hamar mélyárnyékra, feltört vízóraaknákra, járdákra számíthat. Ennek a fafajnak kell a tér. Vannak védett fenyőink Budapesten, többnyire magánkertekben. Azonban a legidősebb példányok sem idősebbek 130 évnél, sőt a városban még a hetven-nyolcvan év is matuzsálemi kornak számít, holott egyébként közöttük találjuk a világ legöregebb fás
