Budapest, 2019. (42. évfolyam)
11. szám, november - Daniss Győző: Kalapok, körkép, bakelitlemezek
SZÖVEG: DANISS GYŐZŐ 25 Kalapok, körkép, bakelitlemezek A Monarchia Magyarországa (az utolsó éveket leszámítva) egy szűk fél évszázadig a szinte zavartalan békének, a biztatóan fejlődő gazdasági életnek, a városok – leginkább Budapest – határozott polgárosodásának a világa volt. Érzékletesen tükrözték ezt a kegyelmi helyzetet egyebeken kívül - legjellemzőbben - a Budapesten megjelenő országos lapok hirdetései. Ötven esztendeje ért véget, s tűnt el a történelem színpadáról ez az ötven esztendő. Sajátos nézőpontból bemutatja: a Vasárnapi Ujság. Az országos napilapok és hetilapok zöme a polgáriasodó városlakók többségéhez, középosztályához szólt. A hirdetések legtöbbje az ő reális igényeiket tartotta szem előtt, bennük igyekezett újabb és újabb – de nem irreális – igényeket fölkelteni. És jobbára „középosztályosok” voltak maguk a hirdetők, kisebb és közepes gyárak, kereskedőcégek is. Akik és amik nagyságrenddel, nagyságrendekkel fölöttük voltak, ezekben a lapokban nemigen hirdettek. Hiszen aki személyszállító hajót vagy kéregöntésű vasúti kereket akart venni, az hirdetések böngészése nélkül is tudta, hogy igényével az Óbudai Hajógyárba vagy a Ganzhoz kell mennie. És nem hirdettek a pékek, a zöldségeskofák sem, mert a háziasszonyoknak, a cselédlányoknak. a szakácsnőknek megvoltak a bejáratott beszerzési forrásaik, a tejet meg Buda és Pest belső részein a milimárik maguk hordták szét. A hirdetők többsége kerülte a harsány hangot. A használati tárgyakat, nem hivalkodó divattermékeket, könyveket bemutató ábrázolatokhoz nemigen illesztgettek olyan szövegeket, hogy a „a világon a legkivá lóbb”, hogy „sokkal jobb, mint más cégek hasonló portékái” . Szerényen, néha – jól megfontolt önérdekből – szinte alázatosan fordultak a megnyerni kívánt leendő vevőkhöz. Ilyesféle fordulatokkal: „becses figyel mébe ajánlom”, „van szerencsém a tisztelt közönségnek ajánlani”, „dús választékot ajánlunk”, „bámulatos olcsó áron”, „tökéletes jótállás mellett adatik el” (hozzátéve, hogy a bemutatott varrógép vásárlóit ingyen megtanítják a használatára), „áruink igen nagy kedveltségben részesül nek”, a cégnél vásárolt kalapok „festés, tisztítás vagy divatosítás végett a legnagyobb készséggel elfogadtatnak” Ezekhez képest keménynek tetsz het az „egyedül csak itt kapható” kitétel. A magyar sajtó első igazán népszerű, nagy hatású és hosszú életű hetilapja, a Vasárnapi Ujság a cikkein kívül a hirdetéseivel is jellegzetes tükre volt történelmünk egyik legprogresszívebb szakaszának. Országos laptársai többségéhez hasonlóan, azokat mintegy reprezentálva, legfőképpen a fővárosi középosztályt, a magyar anyanyelvű és a magyarul is beszélő polgári réteget igyekezett szolgálni – meg persze a hirdetőket és önnön hirdetési bevételeit. Az illusztrációkat olyan fontosnak tartva, hogy önmagát reklámozva már legelső számaiban hangsúlyozta: „Minden lapban lega lább egy fametszés!” És hamarosan már a „külső” hirdetéseiben is megje lentek, később pedig egyre sokasodtak az illusztrált reklámok. A korszakunkat megelőző évtizedben, az 1854/4. számban a felsőbb iskoláknak írt Állattan című tankönyvet kötelékeitől szabadulni igyekvő elefántot ábrázoló metszettel hirdette. Az A falusi esték című kiadványsorozat harmadik darabjára idilli pusztai jelenet hívta fel a figyelmet. Egy apró gőzhajót ábrázoló metszet közlekedési tudnivalókról informálta az olvasókat – ekképpen inkább volt „rábeszélésmentes” tájékoztatás, semmint valamire csábító reklám. De mégis reklámozott valamit. Azt, hogy aki a fővárosból Szegedre, Tokajba vagy Sárospatakra kíván eljutni, az Szolnokon hajóra szállhat, mert a hajók megvárják a Pestről reggel induló – és akkor még csak Szolnokig járó – vonat érkezését („A magyarországi első cs. kir. szab. Duna-gőzhajózási társulat középponti ügyvivősége” tudta, hogy ők vannak az utasokért!). 1. kép: Vasárnapi Ujság, 1867, december 1.
