Budapest, 2019. (42. évfolyam)
11. szám, november - Buza Péter: Lumpolj holddal, üstökössel!
BUDA PEST 201 9 / 11 20 hivatalnoka is nyilvánvalóan a kávéházban olvashatta az új és újabb hírekkel –megrögzött szokása volt, hogy vacsora után magára hagyta a családot, s néhány órácskát baráti társaságban, olvasgatva-beszélgetve, egy, a famíliájáénál nagyobb közösségben töltött. Talán az Üllői út s Nagykörút sarkán lévő Valéria Kávéházban. Hogy miért pont ott? A Herein családdal foglalkozó cikksorozatban megemlékeztem arról, hogy a Valéria különtermében találkozott évente egyszer a nagycsalád, s hogy ezeket a vacsorákat a Kispesten élő Herein Károly szervezte – bevillamosozhatott ide kényelmesen az Árpád utcából. Ahogy ifjabb Mátyás is kellemes sétával közelíthette meg a fontos objektumot otthonából, a Páva utcából. Kétségtelenül érdekelte a dolog. S amint meglátta, azonnal megvette a furcsa városképet rajzoló képeslapot, hogy felírja rá a jövőnek szóló üzenetet. Látta! (Amit láthatott). Fekete tintával írt betűk: „1899. XI/13. Biela féle üstökös után” árulkodnak arról, hogy mi történt. Illetve: mi nem történt, mögöttünk a csendben kihunyt veszedelem. Az üstökös – gondoltam – ezért is vigyorog az égen. Városkép üstökössel. Táncoló alakokkal s épületekkel. Eredeti, szinte páratlan pillanatkép. Talán ez az egyetlen ilyen képeslap a városról. Vagy egy tematikus sorozat egy darabja, amelyet kiadója – kihasználva a szenzáció remélt gazdasági hasznát – 1899-ben felkínált a trafikok vevőinek. Hogy sorozatról lehet szó, elég egyértelműen elárulja: a Hereinék gyűjteményéből ránk maradt anzikszon feltüntették a 16. számot. Nekifutottam hát a hegynek, hátha további (legalább) tizenöt másikat is találok. Segítséget kértem Bedő Jóská tól, meg a Darabant Aukciósháztól (Derbuch Zita ). Találtam, talál tunk is hasonló tartalmú, stílusú (táncoló házak, részeg figurák, vigyorgó égitest) városképeket korábbi kínálatukban, s a világhálón is végigböngésztem a lehetséges forrásokat. Igencsak érdekes végkövetkezetésre jutottam, jutottunk. Az ott az égen, az Erzsébet körút felett, nem a Biela- üstökös, hanem a Hold. De az egyetlen képeslap-forgalmazó Európában, aki 1899-ben talán erre az eseményre utalva, a ritka égi jelenség reklámértékére kacsintva három ilyen lapot is kiadott, a székesfehérvári Kaufman F. (Frigyes, Ferenc?) volt. Ha kijövök a kocsmából! Az első olyan grafikai anzikszok, amelyek együtt mutatják a holdat s az éjszakai, táncoló utcaképet – egyébként kiegészítve részegen szédelgő figurákkal s egy, a 19. század elejétől a német nyelvű országok városaiban a 19. század elejétől népszerű „Lumpenlieder” első két sorával – 1898-ban jelent meg. Pontosabban: ennél korábbiakat nem találtunk. Koblenz és a rajnavidéki Boppard voltak az úttörők. A két sor a négy versszakból így hangzik: „Grad’ aus dem Wirtshaus nun komm’ ich heraus, / Strasse, wie wunderlich siehst du mir aus!” Azaz: „Kibukva a kocsmalépcsőn / utcám, de csodálatosan nézel ki!” Máskor, máshol, más kiadásokon, 1899 és 1902 között (akad sokkal későbbi is) már csak a második sor került a lapra, az „utcám” szót pedig a város nevére cserélték. A Hold is változó elem (átrajzolják, máshová helyezik), s van, ahol rajzolt házak, van, ahol fotózottak dülöngélnek. Sőt, akad, ahol se az utcakép, se a járókelők nem részegek éppen. Nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül felsorolva a konkrétumokat, az „utca” szó helyén megjelenik: Augsburg, Köln, a lett Jelgava (Mitau),
