Budapest, 2019. (42. évfolyam)
11. szám, november - Buza Péter: Lumpolj holddal, üstökössel!
BUDA PEST 201 9 / 11 18 Lumpolj holddal, üstökössel! Ifjabb Herein Mátyás – a hasonnevű jeles pesti kávés fia –, szorgosan gyűjtötte a képeslapokat. (Ahogy aztán a fia, Gyula, meg annak leánya, Mici is.) A famíliáról az idei évfolyamban több írásomban elmeséltem már szinte mindent, amit róluk megtudhattam. Az egyikben éppen erről a szenvedélyükről esett szó, egy varázslatos budapesti sorozatot bemutatva (Az én városom... BUDAPEST, 2019/6. szám). Megbújt a gazdag kollekcióban egy különc darab. Ifjabb Mátyás rejtélyes felirattal egészítette ki a képes felét. Megpróbáltam megfejteni. Báró Wilhelm Biela a német Rosslauban született, 1782-ben – s Velencében halt meg, 1856-ban. Az osztrák császár hadseregében harcolt hivatásos katonaként, pályája csúcsán kapitányként. Többek között az 1805-ös, 1809-es és az 1813–1815 közötti hadmozdulatokban. Az ellenfél természetesen minden esetben Napoleon . De nem a hadba vonulás volt a szenvedélye. A távoli világok távcsöves fürkészése izgatta, olyannyira, hogy a beosztottjainak is parancsba adta: vizslassák szorgalmasan az eget. Keressenek ott üstököst. Amit aztán majd róla neveznek el. Igazán nem mindennapi eset, hogy egy ilyen extrém ambíció beteljesedhet. Ez történt. 1826 novemberében a százados Bécsben, közelebbről Josefstadtban állomásozott, s egy varázslatos éjszakán lencséjének látókörében feltűnt a csóvát húzó jelenség. Egy ismert leveli béka Jóval később tudós csillagászok kiderítették, hogy ezt az égi vándort egyszer már leírta, jóval korábban, 1772-ben, a francia Montaigne (Jacques Leibax). De hogy ez ugyanaz a fénylő test volt, mint amit 1826-ban Biela megfigyelt, az éppen a százados számításainak köszönhető. Ő kalkulálta ki, hogy hat és fél évenként tér vissza, s hogy pályája metszi a Föld pályáját. A modern időkben Almár Iván nak egy régi, az Élet és Tudományban megjelent írása meséli el sorsáról a lényeget. Volt sorsa. Szétesett. 1832-ben és 1839-ben rendre megjelent a megjósolt időpontokban, de ehhez képest legközelebb két részre szakadt, s a két fél gyorsan távolodott egymástól. Mikor 1852-ben sikerült utoljára megfigyelni, a két csillagrög már egymástól kétmillió kilométerre mutatta meg magát. Ez után húsz évre nyoma veszett, hogy aztán 1872. november 27-én csillageső formájában térjen vissza, több tízezer meteor képében, fényfüggönyt varázsolva az izgatott közönség szeme elé. Rudolf Falb Báró Wilhelm Biela
