Budapest, 2019. (42. évfolyam)
11. szám, november - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Csontváry műtermében
BUDAPEST 2019 / 11 6 amelyik Csontváry híres Önarckép ének hátterében látható. Föltehető en mégsem az, mert az a kép tudomásunk szerint 1896 körül készült, tehát jóval a festő ideköltözése előtt. A Csontváry-kori műteremből a Bertalan Lajos utca felőli oldalon már Marosánék előtt leválasztottak egy szobányi részt raktárnak. Ma tehát kisebb a műhelytér, mint eredetileg volt. Amikor Huszárik Zol tán a Csontváry-filmre készült, megnézték ezt a helyszínt is, de végül nem forgattak itt. Az 1980-as években ifjabb Marosán László és akkori felesége, Szé csi Katalin Zsuzsanna élt a lakásban. A Képes Újság 1986-ban riportot is készített velük. „Portrék, csendéletek és nagyobb elmélyülést, gondol kodást igénylő nonfiguratív rajzok, montázsok kerülnek ki a kezük alól. Sőt, Szécsi még az alkalmazott grafika területére is kirándul” – írja a lap. És volt egy álmuk: szobrokkal szerették volna benépesíteni a Margitszigetet. A kilencvenes években Mogyoródon sikerült egy családi házat építeniük, kiköltöztek. Marosán László ma is ott él és dolgozik. Damaszkusz bombázása Baranyai Levente festőművész, a mai bérlő 1998. december 1-jén váltotta őket. Meglátogattam. Ha valaki először jár nála, talán meglepődik, milyen módon kezeli a festéket. Semelyik más műteremben nem láttam olyan festőasztalt, mint az övé, amelyen színes hegységgé nőtt a húsz év alatt odakent, megszáradt festékmaradék. Hasonló bőkezűséggel, hordja fel a színeket sokrétegű, már-már terepasztalszerű képeire. Jut belőle a vászon mellé, a falra, a parkettre is. Húsz éve dolgozza fel különféle ciklusokban, sorozatokban a Föld megsebzett arcát. Hol a műholdkép, hol a madártávlat nézőpontjából kiválasztott helyszíneket, amelyeken jelet hagyott az emberi használat. „Magányos alkat vagyok, akinek megvan a maga filozófiá ja. Mostanában a hatalmi erőszakot ábrázolom, a rombolást, a szeny nyezést, a háborúkat. Még a pályám elején, '94-ben eldöntöttem, hogy légi felvételek alapján fogom feldolgozni a Földet, '96-ban kezdtem neki” – meséli. Ebből az elvont nézőpontból festi egyszerre absztrakt és valósághű képeit: a földfelszín domborulatain ringatózó szegénynegyedek hullámzó viskórengetegét, vagy a gazdagság és szegénység territóriumainak föntről élesen kirajzolódó határvonalait. Olykor azokat a közel-keleti tájakat is, ahol valaha Csontváry járt. Damaszkuszt például, a bombázások idején. A műterem Bartók Béla út felőli falszakaszán készülnek az új művek, talán ezen a falon hagyta hátra egykor Csontváry A magyarok bejövetelét. Most is születőben egy új festmény: egy hulladékhegy szanaszét heverő fehér hűtőszekrényei és a civilizáció más, szemétre vetett színes tárgyai kezdenek kompozícióba rendeződni a vastag, barna alapozáson. Ez már egy új sorozat darabja. A szemben lévő falon egy régebbi, kész kép: latin-amerikai nyomornegyed egy kráterben. Költői a látvány, ahogy a beépítés spontán rendje által kirajzolódik a hely geográfiája. – Sötéttel kezdem, egy földszerű, vastag rétegre kezdek festeni, amitől reliefszerűvé válik a kép. Nem szeretem a vakító fehér vásznat – avat be alkotói módszerének néhány részletébe Baranyai Levente. – Fekete olajfestékkel vázolom a formákat. Mivel ragaszkodom a kompozíció pontosságához, ma már mérőszalaggal mérem föl a főbb pontokat a vázolásnál. Olykor eltart negyed évig, amire egy-egy művem elkészül, és több év beletelik, hogy egy-egy témát, ciklust végigvigyek. Mindig a nap második felében dolgozom, akkor vagyok működőképes. Délután meg este, és gyakran éjszaka is. Azért van felszerelve ide a falra egy erős lámpám, ami nem hamisítja meg a színeket. Persze aztán napfénynél is ellenőrzöm. Közben ránk esteledik fölkapcsoljuk a fali reflektort, Baranyai Levente pedig körbekísér a műteremben, megmutatja milyen részletek vannak még meg Csontváry idejéből. Sok minden egyébként. A füles tokos ajtók például még ugyanazok, a rézkilincsek is. Mivel a régi, ovális műteremablak alsó felét azóta fölfalazták, most csak az ég felé nyílik belőle kilátás, le az utcára nem, legfeljebb, ha fölállunk egy székre. Megmutatja azt a kisablakot, amelyet a Csontváry-önarckép hátterének sejtettek. A műterem oldalhelyiségében, afféle kamrájában található. Itt szokott a festés szüneteiben levegőzni, cigarettázni, élvezni a pazar kilátást. Karnyújtásnyira a Gellérthegy, odalenn a forgalmas Bartók Béla út. Nemsokára hazaindulok, és én is odalentről, a Gárdonyi térről nézek vissza a Hadik-palotára. Mint az óriás ház szeme, még akkor is világít a sok mindent látott nagy műhelyablak. Ifjabb Marosán László és Szécsi Katalin Zsuzsanna 1986-ban Este, reflektorfényben - Baranyai Levente Fotó: Soproni Béla
