Budapest, 2019. (42. évfolyam)
11. szám, november - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Csontváry műtermében
BUDA PEST 201 9 / 11 4 „ A világ legnagyobb érzés plein-air festője plein airben foga dott a Fehérvári úti Hadik-palota negyedik emeletének folyosóján, ahol napfürdőt vett. Műtermébe nem vezetett be, mert aznap nem sepert még. Cselédje nincs, maga takarít, főz, varr, talpal, készíti az ingeit, lábravalóit párizsi plakátokból” – a Pesti Futár riportere, Kaczér Vilmos látta ilyennek száz évvel ezelőtt az ellent mondásos személyiségű, idős festőzsenit, Csontváry Kosztka Tivadart néhány héttel annak halála előtt. A riportra azért került sor, mert akkoriban készítették a festőművészek kataszterét, amelynek kérdőívén feltették a kérdést, hogy az illető alkotó kit tart a világ öt legnagyobb modern művészének, amire Csontváry azt válaszolta: „Minthogy én vagyok a világ legmodernebb festője, alattam sokan lehetnek.” Az ívet pedig úgy írta alá: „Csontvá ry-Kosztka, a világ legnagyobb érzés plein-air festője”. Egy görbe este következménye A hatvanhat éves mester ekkor már kilenc éve nem bocsátotta nyilvánosságra munkáit. 1911, a ház megépülte óta itt élt a „Hadik-palotában”, vagyis a Hadik kávéház épületének padlásműtermében, visszavonultan, felgöngyölt hatalmas képei között, és nem festett. Műtermébe senkit nem engedett be. Prófétikus hangú művészeti írásain dolgozott inkább, amelyek a zseniről és az energiáról szóltak. Utolsó éveiből csak vázlatokat ismerünk. Egy monumentális szénrajzát, A magyarok bejövetelé t ott találták meg befejezetlenül a műterme falán. Saját magát ábrázolta a kép főalakjának, amint tevén ülve vezeti a magyarokat. 1919 júniusában halt meg a János kórházban. A bérház kapujára nem sokkal később kiakasztották a „Műterem kiadó!” feliratot, képeit pedig, amelyekkel a világot akarta meghódítani, kocsitakaró ponyvának kívánták eladni a rokonai. A végzet azonban arra vezérelt egy 24 éves építész fiatalembert, Gerlóczy Gedeon t, aki jazz zenét indult hall gatni a közeli Szatyor bárba, amikor megpillantotta a kapun a hirdetményt. Éppen műteremre volt szüksége, így hát fölszaladt megnézni. „Mivel a felvonó nem működött, gyalog indultam neki az öt emeletnek. Végre felértem. Szemben világosság szűrődött ki. Csengetésemre senki sem nyitott ajtót, ezért a kilincset megnyomtam, az ajtó kinyílt, és én egy kis előszobába léptem be. A falakon érdekes, egymást marcangoló madárképek lógtak; a Csontváry műtermében Száz évvel Csontváry Kosztka Tivadar halála után sokan felidézik, e lap hasábjain is felidéztük (BUDAPEST, 2019. 10. szám) életműve szerencsés megmenekülésének történetét; képeinek későbbi sorsát többnyire pontosan ismerjük. Érdekes viszont, hogy egykori műtermének sorsa eddig senkit nem foglalkoztatott. képes ház A Hadik-ház légifelvételen 1918-ban, és esti fényben ma Forrás: Egyszer volt Dél-Buda
