Budapest, 2019. (42. évfolyam)
10. szám, október - Jolsvai András: SZELLEMIDŐZŐ - Filmszínház az egész világ
BUDAPEST 2019 / 10 32 szöveg: JOLSVAI ANDRÁS fotó: TANYI ADRIENNE SZELLEMIDŐZŐ Na, már megint fel forgatnak! – mondja Kónusz bácsi a harmadikról, amikor összetalálkozik Köröndyvel a szelektív kukáknál. – Mozdulni se lehet miattuk! Kónusz bácsi ezúttal nem politikai meggyőződését fejti ki (bár, igaz, ami igaz, a legjobb szándékkal se lehetne őt túlzott rendszerhűséggel vádolni), hanem arra a tényre utal, hogy a filmesek megint betették a lábukat a környékre. Újabb időkben bizony elég gyakran történik errefelé ilyesmi, előbb csak a mobil megállani tilos-táblák kerülnek ki az utcasarkokra, aztán jönnek a kamionok, trélerek, a térelválasztók, később megjönnek a díszletek is, világosítók, segéderők veszik birtokba a teret, végül megjelennek a színművészek, hogy a vakító lámpák fényében, fejükön cilinderrel, végiglovagoljanak az Andrássy út szervizútján. Az ilyesmi, bizony, nem köny nyíti meg az itt lakók életét. Zaj van, felfordulás, tömeg, elterelések és a parkolóhelyek vészes csökkenése napokon át. Pedig azokból egyébként is egyre kevesebb van, Köröndy nemrégiben megszámolta (mindig mindent megszámol, mint tudjuk), hogy csak közvetlen környékén, a róla elnevezett tér meg a Podmaniczky Frigyes utca között az elmúlt tíz évben egyharmadával csökkentek a parkolóhelyek, miközben jelentősen növekedett a megállni vágyó autók száma. Ebből az ellentmondásból számos nehézség következik, a későn jövők úgy köröznek napra nap az egyirányú utcákon, mint a Föld a Nap körül: vég nélkül, megállíthatatlanul. Az önkormányzóság láthatóan a lovak közé dobta a gyeplőt, az élet küzdelem, hirdeti, de a gépkocsiadót azért behajtja könyörtelenül, és büntet, ha az általa megszabott, betarthatatlan parkolási szabályokat áthágod. Köröndy fejcsóválva figyeli ezeket a durvuló állapotokat, és úgy védekezik ellenük, hogy csak végső esetben ül a volán mögé. Mindazonáltal ezúttal nem osztja Kónusz bácsi felháborodását. Szép, kosztümös filmet forgatnak, állapítja meg, amikor kiér a sugárútra, elegáns fogatok, lovak, frakkok és glasszékesztyűk fogadják, az ilyesmit szívesebben nézi, mint a suhogó mackónadrágokat, vietnami papucsokat és pocakra göndörödő atletatrikókat, még akkor is, hogy az előbbiek egy múlt-múlt század végi mesevilághoz tartoznak, utóbbiak pedig a jelen valóságához. Úgy, de úgy elmerül a múltban, hogy csak az utolsó pillanatban ugrik el egy nagyméretű elektromos roller elől, melyet egy javakorabeli férfi kormányoz, közepes sikerrel. A Rollerführer úgy áll azon a vékony pallón, mintha a Santa Maria árbóckosarában állana, szeme a távolban, a felfedezendő új kontinenst pásztázza. A férfi sötét öltönyt visel, nyakkendőt hozzá, egyik kezével a kormányt fogja, másik kezében fekete táska, mely hordozható számítógépét rejti. Köröndy elképedve néz utána. Bankhivatalnok lehet vagy állami középvezető, értékesítési menedzser egy multinacionális vállalat magyar kirendeltségénél, gondolja hősünk, és elképzeli, amint a férfi valami csillogó-villogó műmárvány-műüveg irodaházba kormányozza eszközét, odasiklik az íróasztala mellé, nekidönti az oldalának, aztán mehet a munka. Köröndy ahhoz a nemzedékhez tartozik, ahol a roller az egyedfejlődés legelső szakaszában volt csak elképzelhető. Az a fiúgyermek, aki még iskolásként is rolleren közlekedett, lenézett pária lett az osztályközösségben. Az pedig, hogy felnőtt ember rollerre tegye a lábát, teljességgel elképzelhetetlen volt. Köröndy a fejét csóválja. De nemcsak azért, hogy a világ már megint így elsuhant mellette, hanem az ebből következő aktuális problémák okán is: merthogy ez a tér, itt, állapítja meg, helyesen, hősünk, nincs még felkészülve erre a változásra. Hogy tudniillik az emberiség egyik fele mostantól rollerra pattan. Az efféle járgánynak nincs helye sem a járdán, sem az úttesten, leginkább még a bicikliúton volna keresnivalója, ha volna valódi bicikliút a városban. De nincs: ha húzunk egy sárga csíkot az úttestre, azzal még nem oldottuk meg a problémát. Mire idáig jut, elér gyalog az Oktogonig. Az édességbolt előtt egy csokor gazdátlan roller torlaszolja el az utat. Köröndy szelíden odébb teszi az egyiket, és közben, egyetlen pillanatra, maga is föláll rá. Hogy ebből mi lesz! Filmszínház az egész világ
