Budapest, 2019. (42. évfolyam)
10. szám, október - Róka Zsuzsa: Útrahívó
BUDA PEST 201 9 / 10 28 Párizsi és a Petőfi Sándor utca sarkán álló modern bérpalota és fő műve, az OTI Fiumei úti baleseti kórháza, türkiz színű Zsolnay-kerámia burkolatú homlokzattal, amelyet bevallottan a Magányos cédrus zöldje ihletett. Sajnos a nyolcvanas években egy felújításkor ezt eltüntették. Specialitása egyébként az egészségügyi és kórházépítészet volt, amelyben orvos végzettségű testvére tanácsait is kikérte. – A hatvanas években tervezett a Városligetbe egy Csontváry Múzeumot is, ami papíron maradt. Mennyire hagyatkozott ebben a tervében Csontváry meghagyásaira? – Csak szellemiségében. Úgy gondolta, hogy egy gyönyörűen bevilágított napos épület lesz, a festmények méretéhez igazított falakkal. Az udvarára elképzelt egy fát, ami nyilvánvalóan cédrus lett volna. A legtisztább bauhaus formákat használva hagyta volna a képeket érvényesülni. Ahogy Csontváry, úgy Gerlóczy is Budapesten szerette volna egyébként a kiállítási épületet megvalósítani. A hagyatéki végzésben az állam kötelezte magát, hogy múzeumot épít a képek számára Budapesten. A pécsi elhelyezéskor bele is írták a szerződésbe, hogy ha a fővárosban megépülne egy Csontváry Múzeum, akkor az ottani letét megszűnik. – Ön ma mit gondol erről? – Azt, hogy ha Pécs ezt az anyagot 1973-ban befogadta, rangján kezelte évtizedekig, a város egyik emblémájává vált, akkor most már nem kellene onnan elhozni. Csontváry-képek Gerlóczy Gedeon Galamb utcai lakásában könyvjelző Útrahívó Róka Zsuzsa Cs. Szabó László: Útrahívó – Képzőművészeti esszék • Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Szakolczay Lajos • Magyar Művészeti Akadémia Kiadó • 4800 forint ¤Eseményszámba megy még ma is, és irodalminál szélesebb hatású, ha Cs. Szabó László-kötet jelenik meg Magyarországon. Pedig már negyedik évtizede, a nyugati emigrációból való kései visszatérése óta tart „Csé” hatalmas életművének hazai kiaknázása. Sok műfaja közt is a „jól gondolkodásét”, az esszét alkalmazta leginkább, hogy – kimondott szándéka szerint és szellemesen, mesterien, felelősséggel kalauzolva az egyetemes művelődéstörténet útjain – átadja „a magyar fiataloknak a nomád tapasztalatát”: csakis a megosztottságon felülemelő kultúra tart meg a civilizált barbarizmussal szemben. Bármikor, bármely nemzedéket. Ezt szemléltetik Cs. Szabó László híres útirajz esszéi is, és tulajdonképpen az Útrahívó is úti állomásokként fűzi egybe meglepően aktuális írásait az európai szellemet megtestesítő képzőművészetről. Örömmel és haszonnal követhetők valós utazásaink szabad barangolásain is. A könyv nagyjából fele-fele arányban tallóz gyűjteményes kötetekből, illetve ment át egyetlen kiadványba mégoly értékes folyóiratokban – az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében – szétszórt írásokat. Útmutatóként ezúttal is „Csédekker” legendás műveltsége szolgál, ami „akkor sem árt, ha sok”. Ugyancsak legendásan emberséges „osztályfőnöki” humora segít átsiklani az értékes és könyvként is szép kiadvány néhány értelemzavaróan bumfordi hibája felett. Ezek nyilván a nyomdai korrektor igazolatlan – igazolhatatlan – hiányzása miatt eshettek meg. Forrás: Gerlóczy Gábor magángyűjteménye
