Budapest, 2019. (42. évfolyam)
9. szám, szeptember - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Tanár úr kérem!
persze olvasni, jóllehet, a magyar klasszikusokat állítólag csak zanzásítva tudják felfogni a gyerkőcök, nem elég gyors ugyanis a cselekmény tempója, az akciófilmek, klippek, videójátékok és a mobiltelefon sebességéhez képest, s ebben igazuk van. Tájleírás ma nem játszik, ezt eleve átlapozzák, majd megnézzük jövőre, élőben, milyen is az a kastély vagy hegycsúcs. Az, hogy a tantárgyak neve és tematikája is más, természetes. Miért pont az iskola lenne ugyanolyan? Hiszen állítólag az életnek tanulunk – amely olyan gyorsan változik, hogy a tankönyvírók sem tudnak a tempóval lépést tartani. Olvasom, hogy az alkotópedagógiai tananyagok fejlesztésével foglalkozó Makerspace.hu ügyvezetője szerint a szakképzésben is hangsúlyos szerephez fog jutni a digitális alkotás: uniós forrásból hamarosan országszerte hatvan alkotóműhelyben gyakorolhatják majd a diákok például a lézervágást, robotikát, 3D-s tervezést és nyomtatást, elektronikai programozást vagy éppen digitális varrást. A Makerspace.hu tananyagait mérnökökkel együttműködve a pedagógusok fejlesztik, és a cég saját táboraiban, szakkörein tesztelik, finomítják őket. A tizenöt különböző tematikájú pedagógiai csomagból (például Jövő városa, Szuperhősök, Mesterséges intelligencia) három készült el angol és magyar nyelven, amelyek mindegyike tartalmazza a tanári kézikönyveket, munkafüzeteket, digitális segédanyagokat és az alkotómunkához szükséges alapanyagokat. Az első megrendelőik magán- és egyházi fenntartású iskolákból érkeztek, de bíznak benne, hogy rövidesen az állami köznevelési és szakképzési intézményekben is tudnak mintaprogramokat indítani. Bár tény, hogy egyelőre inkább szakköröket, táborokat, tanórákon kívüli foglalkozásokat tudnak támogatni – nyilatkozta a szakember. Pszichológus nélkül egy tapodtat se Ma az iskolakezdés előtt – rögtön a tanintézmény kiválasztása után és a kellékek embert próbáló beszerzése előtt – szert kell tenni egy pszichológusra. (Az ember ilyenkor elgondolkodik, mégis inkább a pszichológia szakot kellett volna választani...) Ma ugyanis az egészséges gyerek nem magától értődően áll készen az iskolára. És akkor még nem beszéltünk az egyre több, speciális nevelési igényű csemetéről! Olvasom a jó tanácsot, miszerint a leendő elsősöknél érdemes lenne barátokat áthívni az iskolakezdés előtt, vagy meg lehetne szervezni, hogy szeptember elseje előtt lehessen találkozni a tanítóval például egy kirándulás során. (?) A tíz, tizenkét éves gyerekeknél másféle problémák adódhatnak. Akár az előző tanévből származó gondok, nehézségek – például kiközösítették, vagy iskolaváltás miatt elveszítették a legjobb barátjukat, esetleg cserélődött az osztályfőnök, új tanár vagy új tantárgy jön – sorolja egy szakpedagógus egy női magazinban. Valamint: meg kellene kérdezni a gyereket, hogy milyen várakozásai, milyen érzései vannak ezekkel kapcsolatban. Engem nem kérdezett meg senki, mégis prímán vettem az akadályokat, most ez rossz vagy jó? Érzékenyebb a lélek, a test A szülőnek is rendeznie kell magában dolgokat, feltenni fontos kérdéseket, például: miért volt mindig fáradt a gyerek; miért kel fel nehezen reggelente. Arra kell törekedni, hogy ha vannak ilyen gondok, a következő tanévből már kimaradjanak. (!) A szakpszichológus azonban úgy látja, hogy manapság a szülőkre nem jellemző, hogy ezeknek a lelki folyamatoknak kellő figyelmet szentelnének. Többször tapasztalja azt, hogy az utolsó pillanatban érkeznek vissza például a nyaralásból, és a gyerek gyorsan bekerül az iskolába, kap egy rakás plusz órát, és hirtelen minden beindul. (Mondjuk, mindig így volt, de régen ez senkinek nem okozott gondot.) De ma a gyerekek érzékenyebbek. Nemcsak az iskolára, hanem a lélekre, a szóra, az ételre. Talán mert egy butító, egyben okosító, eltávolító és mindent közel hozó álomvilágban élnek, az internet fogságában. Hogy ezt aztán miként ellensúlyozza sikeresen az iskola, és miképp illeszkedik bele a virtuális új világba – nos, az majd tíz-húsz év múlva dől el. 15
