Budapest, 2019. (42. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: A kert beérett
SZÖVEG: BUZA PÉTER FOTÓ: BARDÓCZI SÁNDOR 11 Nem vitás, a Budai Vörös újjászüle tése kivételes siker. Valószínűleg ez az egyetlen biztató eredmény nyel végződő kultúrtáj-rehabilitációs kísérlet Magyarországon. A hagyományos keretek között működő mezőgazdaság módszerei már vagy három emberöltő óta kikoptak, kikopnak a gyakorlatból, s ezzel olyan értékeket is feláldozunk a hatékonyság javulásának oltárán, amelyeknek végleges eltűnése szegényebbé teszi – legyen bár kényelmes és modern –, a világot. Pedig mintának, emléknek, üzenetnek, a kultúrtáj-rehabilitáció sok fáradsággal járó olyan beavatkozás, ami nem csak fenntartja ezeket a hagyományokat, de önfenntartóvá téve eltarthatja önmagát. Persze üzleti eredmény – legalább egyelőre – nemigen várható. A Jókai-kertben folyó rehabilitációs program nyitánya a legkülönbözőbb magyarországi kadarkás szőlész-borászok dűlőiből származó oltványok elplántálása volt – idővel Csókaszőlő és Kékfrankos fajták néhány sorával bővítve. A történeti előzmények elemzése során arra jutottunk ugyanis, hogy a legendás bor túlnyomórészt Kadarkából, legfeljebb összesen mintegy negyedrészben Csókából és utolsó időszakában – amely korszak a 19. század utolsó évtizedében, a filoxéra-vész csapását elszenvedve véget is ért – Kékfrankosból épülő cuvée lehetett. Az írófejedelem szőlőskertjének ez a kis, rehabilitált része jól benapozott délkeleti lejtő, ahol rézsűrendszert kellett kialakítani. A teraszokon bakművelésre beállított mintegy 900 tőke terem három éve borkészítésre alkalmas szőlőt. Menet közben tanulják a Kadarka Kör kadarnagysádjai és kadarnagyjai a szakmát – bár van köztük néhány olyan férfiú is, aki ért ahhoz amit csinál, s nem csak a kapálás és a fűnyírás bízható rá. És közben rájöhet mindenki, amit Jókai le is ír Kertészgazdászati jegyzeteiben: a szőlő az úr, nem a gazda... Meg persze az időjárás. A Kadarka különösen érzékeny fajta. Az újjászületett kultúrtáj lejtőjének felső pontján, egy töltésszerű földlépcső területén áll a Madártani Egyesület épülete, keleti hátsó homlokzata előtt mintegy két méter szélességben és harminc méter hosszban A kert beérett A kilencedik Svábhegyi Szüretre készül a Kadarka Kör csapata. Kitartó olvasóink ismerik az előzményeket. A hajdan híres Budai Vörös, a 18-19. században nemzetközi piaci sikereket is elérő kiváló bor újjászületésének előmozdítása érdekében alakult meg az ügynek elkötelezett asztaltársaság: tizenegy esztendeje ennek is már. Jókai Mór egykori szőlősének kétezer négyzetméterén eltelepítették Kadarkáink Kertjének oltványait. Három éve fordult termőre az ültetvény. Borunk márkaneve – utalva a történelmi előzményekre – ANNO. Hanti Tamás Monor-Strázsahegyi pincészete érleli és versenyezteti. 2016 óta minden esztendőben ezüstérmet nyert a kiskőrösi nemzetközi kadarkaversenyen.
