Budapest, 2019. (42. évfolyam)

9. szám, szeptember - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Kutya, futtában

szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA

FOTÓ: RIC

9

státust, de a híreszteléssel ellentétben, az ebek nem egészen értenek embernyelven, különben azonnal visszafordulnának. Móni, aki ember, azonban kihallja a lényeget: Hogyhogy pórázon? Annál a lakótelepi park

ban is jobb az élet! Rövid évődés következik a szabályok szigorúságáról, de ha már elindultak, mennek. Zsófi végigviszi küldetését, és további érdekességekkel szolgál:

3. Feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy a kutya ragadozó állat! Felzavarhat költő madarat, kiáshatja az ürgét vagy a vakondot, elpusztíthatja a nála kisebb állatokat (békákat, gyíkokat, siklókat, kisemlősöket), feldúlhatja a földön, valamint a fák kimosódott gyökerei között vagy a bokrok alacsony zónájába és a szedres szövedékbe rakott fészkeket. Kutyánk távoli vidám csaholását hallva gondoljunk arra, hogy az valamilyen erdei állat riadt menekülését is jelentheti, amit mi észre sem veszünk...

Kikerekedik a felnőttek szeme, ezek szerint évtizedek óta kísértik a jogot, s ahhoz képest hatnak rájuk a további pontok, s újabb veszélyforrásokra figyelmeztetnek; vagyis kullancs, parazita, Aujelszky-kór, malacait védő koca, felkínálkozó őzgida, valamint falkák közötti verekedés, sőt lövöldözés is várható a jó erdőben. Beagle, ki inkább little, fittyet hány a hallottakra. Az ő angol kopó farkincája állítólag éppen ez utóbbi miatt módosult az egyedfejlődés folyamán, és az utolsó tizenöt centiméter – bármely színű legyen is az egyed –, hófehér, hogy a vaksi vadász észrevegye a harasztban, ha netán mérsékeltebben fúj a szél. Bogi leakad a ragadozói szinten, de a Hanna- és a Gergő-gyerekek éppen közös nyalókát szopogatnak a szomszédék buldogjával, így ejtőzik a téma. Ezt ezért mégsem kellene hagyni... A nagyanya-korú kirándulótárs amúgy nyálasan szétválasztja a feleket, s a társaság bonyodalmasan elhagyja az autóbuszt.

A park bejáratánál meglepetés fogadja őket. Vau-hau-hu-hu! – közli mindenki Kormija, a rögtönzött fogadóbizottság helyi küldöttje. A bemutatkozás (gyors fenékszaglászás) után a tárgyra tér. Elveszett Akita! Egy-kutyaként hördül a csoport, töb

ben megtépik pórázukat, s mint fölajzott mének, ágaskodnak körben. Az embersétálók az erdőillatnak tulajdonítják a hancúrozást, s türelemre intik ebeiket. Rövidesen ők is értesülnek az izgalom tárgyáról, mert a sorompóra ragasztott papíron Akita, a vidám spicc-keverék egész alakos képe látszódik, fölötte a rémséges hír: Eltűnt a Csi

buk utcából: 14 órakor, látták a Tárcsa utcánál 14:30-kor, a soroksári sportcsarnoknál 15 órakor, onnan befutott a kiserdőbe. Pénzjutalom a nyomravezetőnek! Telefonszám...