Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Buza Péter: HEREIN! - A kezdet vége
BUDA PEST 201 9 / 8 20HEREIN! lább is a hatalmat, s annak gyakorlását tekintve. Elmúlt a Gründerzeit korszaka Budapesten és Magyarhonban. A főváros bukott hivatalnoka, egy Király utcai bukott facipőkészítő (sámfakészítő) leányát vette annak idején nőül. Cáron Frigyes ét: Céliát (Zelia). Egyetlen gyermekük, Johanna – Janka – élte meg a felnőtt kort. Metz Albert marosvásárhelyi zeneszerző-pedagógus felesége lett, aki haláláig a város konzervatóriumának igazgatójaként volt ismert s megbecsült szereplője Erdély kulturális életének. Fiuk, Metz István (1904-ben született) Vásárhelynek sok évtizeden át volt híres orvos és orvostörténész polgára. Az ő fia, szintén István, zenész lett, akár a nagyapja. Amsterdamban alapította meg saját együttesét 1976-ban (Orlando Kvartett). Nyugdíjba vonulásáig csellistaként járta a világot – megfordult Budapesten is, utoljára 2007-ben a Tavaszi Fesztiválon lépett fel. A Böltenből érkezve Budapesten új hazát talált Keinerék élő nemzedékét ezen az ágon személyében sikerült megtalálnom. Mail-üzenete így foglalja össze, amit a családi emlékezet felmenőiről megőrzött: „Apám dédapja, a francia Frédérique Caron 1858-ban jött Budapestre, hogy facipőgyárat alapítson. 12 esztendős leányukat, Zéliát, beadták az Orsolya szűzek zárdájába. A gyár csődbe jutott, a magyar parasztok inkább mezítláb jártak. A család Budapesten maradt, s mivel a családfő demoralizálódott, többet sosem dolgozott, se németül, se magyarul nem tudott. A feleség meg a lány franciaórákkal tartotta fenn a családot. 22 éves korában Zelia férjhez ment Keiner Károly városi tisztviselőhöz, aki szintén nem beszélt magyarul. Károly korán meghalt epilepsziában. Az özvegy Zelia mégis jól nevelte két leányát Jeanettet (Johanna, Janka – B. P.) meg Etelkát, Jeanettet beíratta a Nemzeti Zenedébe zongora szakra. Ott ismerte meg Metz Albertet, aki azonnal beleszeretett, de ott nem érdekelte őt a nagyapám. Apámtól tudom, Jeanette gyönyörű volt, a férfiak bolondultak utána. Évekkel később, amikor nagyapám, a zeneszerző brácsás volt az Operában Pesten, csak férjhez ment Alberthez, aki sváb orgonaépítők leszármazottja volt. Három nemzedéken át építettek orgonákat Erdélyben (a legtöbb meg is van még, a legszebb talán a Kolozsvári Zeneakadémián). Bernádi György marosvásárhelyi polgármester hívta vissza Metz Albertet Erdélybe, hogy megalapítsa a vásárhelyi zeneiskolát, zenekart, a zenei életet. Három gyermeke közül az egyik az apám, István, volt még egy fiuk, László s egy lányuk, Piroska. Mivel nagyapám korán meghalt, a nagyanyám, Keiner Jenaette velünk lakott. Emlékszem, hogy vele gyakoroltam a zongorázást, a zeneiskolában meg Piroskánál, a kezemre ütött, ha félreütöttem. Magamról csak annyit, hogy 1968-ban Hollandiába disszidáltam, ott a nemzetközileg jegyzett Orlando Vonósnégyes csellistájaként játszottam, vendég fellépőként szinte az egész világon. Most 78 éves nyugdíjas vagyok. Francia feleségemmel Amsterdam és Aix en Provence között osztjuk meg az életünket.” Löfellmann-esetek „Milyen volt Ady Endre kocsmája, a Három Holló? (...) A púpos Löffelmann csárdás, az Andrássy út Quasimódója nem minden jóakarat nélkül figyeli a Holló hátulsó szobácskájába gyülekező társaságot, habár ez a sermérő név szerint s személyesen csak azokat az urakat és hölgyeket ismerte, akik a közeli Orfeum vagy a Folies Caprice lámpásai alatt találták meg élethivatásukat, és masztix-, valamint rizsporszagot hoznak magukkal az ajtón át. Spicctáncosnők tervezgetik itt egy sarokban legközelebbi moszkvai utazásukat, míg a másik asztalnál olyan művésznők nevelgetik a barna söritallal keblük terjedelmességét, akik elmúlt életükben talán már Irkuckig is eljutottak, ilyenformán már nem akarnak messzibbre utazni a Ifjabb Keiner Károly egyszülött leánya, Johanna (Jeanette, Janka) Keiner Janka, Metz Albert, gyermekeikkel, Vásárhelyen