Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Buza Péter: HEREIN! - A kezdet vége
19 majd száz évig folyt a dinom-dánom a Huszár-Löffelmann házban Herein kávés fénykorában szöveg: BUZA PÉTER lás: némely forintoknak kiimádkozása a háziúrtól. Bizonyos dr. Czeh Tivadartól (kétemeletes bérházának mai címe Gyulai Pál utca 9.). Hogy mivel vette le a lábáról a doktor urat, nem került szóba a tárgyaláson. Minden esetre kissé gyanús, hogy Czeh a vádat visszavonta. Maradt a lopás. Nevelő anyai nagyszülei, az itt házmesterkedő Hock György és felesége kárára követte el, akiktől két részletben elemelte az ácslegények betegsegélyző egyesülete kasszájának tartalmát (a nagypapa volt a pénztáros). A nagyságrendileg kilencszáz forintos summát „férfitársaságban eltivornyázta”. Egy alkalommal például a Váci utcai Magyar Korona kávéházban pezsgőzött 117 forintért – de ez kivételesen nem számít tivornyának, büntető hadjáratról volt szó: „– Miért öltözött ön férfiruhába? – Légyottot adtam egy nőnek. – Hogyan értsem ezt? – Bosszumat akartam rajta kitölteni. – Megjelent az az az asszony a találkán? – Igen, és úgy vettem magamnak elégtételt, hogy elverettem.” Végül két évre csukták le, beleszámítva a tíz hónap vizsgálati fogságot. Fél karral szabadult: hisztérikus rohamában, a magán elvégzett diagnózis során „csontszú” betegséget állapítva meg, amputáltatta a bal karját. További sorsát nem ismerjük. Nagyszülei kislány kora óta nevelték, iskoláztatták. A nagypapának bizonnyal évtizedekig tartott, míg összekuporgatta, hogy visszafizethesse az egyesület pénzét. Olasz család a Baldieriéké. Az 1810-es évek elején költözött Taljánországból Pestre Pietro Baldieri , s nyitotta meg dohányboltját a Nagyhíd utcában (ma Deák Ferenc utca 7–9.). Később (1815. évi az adat) pontosan ugyanott, ahol az egyik Keiner Károly, a Hét Bagoly házban kínálta ugyanezt a portékát. Az 1840-es évek közepétől egy másik keresztnévvel is megjelenik ez a vezetéknév Pesten: azt a „virágcsinálót”, akit Baldieri Károly nak hívtak, Péter (Pietro) fiának gondolom. (És a félkarú szépség az ő ismeretlen nevű fiának lehetett a gyermeke.) Üzlete a (Fehér) Hajó utcában, a Belvárosban működött. Josefának leánytestvérei is voltak: Nina (az 1830-as évek végétől a Hölgyfutárban dicsérettel emlegetett zongorista), aztán Sarolta (a „virággyárnokné”, az 1843. évi iparműkiállításon „említést érdemelt”), meg Carolina, aki Sarolta társa lett a művirágiparban, Anna (akiről most csak annyit tudok, hogy Petz Vilmosné ként lett özvegy az 1880-as évekre), valamint Josefa (Westermayer Jánosné : a pár házát a Nagymező utcában 1858-ban elárverezték). És feltétlenül külön bekezdésben még egy Baldieri-lány: Katalin. Akit a Keiner Jákob ról Huszár Jakabra magyarosító fiatalember, Keiner Máriának (Herein Mátyás feleségének) testvérbátyja vett nőül. Kétségtelen, ez a két testvér vitte a legtöbbre a cseh Böltenből érkezett Keiner Károly gyermekei közül. Mária, aki ősanyja lett a terebélyes és rangos Herein családnak, valamint Jakab, aki sok-sok évtizeden át a kávésok-vendéglősök nemzedékeit adta Pestnek. Johanna, a gyönyörű 1858-ban választja meg a Pesti Polgári Kávéfőzők Társulata főelöljárójának Huszár Jakabot. A legendás művelődéstörténész, Borsody Bevilaqua Béla vezeték nevére hivatkozva állítja azt, hogy a 19. század közepére határozott jelei mutatkoznak a szakma elmagyarosodásának. Mi, akik véletlenül – Herein Mátyás gyászjelentéséből – tudjuk, hogy Huszár urat tulajdonképpen Keinernek hívják, megértően nyugtázhatjuk: könnyű tévedni, ha könnyed lendülettel következtetünk. BBB esete intő jel mindnyájunknak, akik szokásosan ilyesféle történelmi megfejtésekkel bíbelődünk. Jakab 1818-ban született, már Pesten. Alig húsz éves, amikor 1837-ben a régi Pest lebontása nyomán megsemmisült Sebestyén téren, már Huszárként megnyitja első kávémérését. 1845-ben veszi feleségül Baldieri Katalin t, Pietrónak, a szivarosnak az unokáját. Apósához költözik a Deák Ferenc utcába. Jól megy itt is az üzlet. A forradalom évében már két saját háza van a házaspárnak: az egyik a Király, a másik a Vadász utcában. Az előbbi ingatlant tartja meg (mai címe Király utca 39. – saroktelek a Kis Diófa utcára, ott 15.). A ma is álló épület 1855 óta fogadja a vendégeket (és a lakókat, meg a mindenkori háziurat – lévén klasszikus erzsébetvárosi bérház). Nem deríthető ki pontosan, mikor költözött át ide. 1868-ban mindenesetre kávéháznak építik át a ház földszintjét, s fedik be, ugyanilyen szándékkal, az udvarát. Ezt az átalakítást már Huszár veje, Löffelmann Vilmos finanszíroz za. Az itt kialakított Három Grádicshoz cégérezett kávéház tulajdonosaként jelenik meg a nyilvánosság előtt az 1860-as évek végétől. S hamarosan testvére? (ebben nem lehetünk biztosak) is követi. Jenő a lefedett udvarrészben rendezi be sörmérését, egészen más vendégkörből toborozva a Stammgastokat. Közülük sokan átvonulnak majd új üzletébe, az 1880-as években, az éppen csak megszületett Sugár útra, hogy a Három Hollóban találkozzanak ismét az „Andrássy út Quasimodójával” (ahogy Pest és Krúdy nevezi). 1872-ben Vilmos tovább modernizálja üzletét, akkortól a Hunyadi Kávéház felirat hirdeti a Löffelmann nevet a cégéren, aztán néhány esztendővel később mulatóvá avanzsál (Grand Café Hunyady). Később átveszi a bérletet Mandl Albert (becenevén Móni – 1887-ben), hogy egyértelműen átállítsa a hajdan decens vendéglátóhelyet mondén pályájára, ami mellett aztán évtizedekig ki is tart. Huszár Jákob foroghat a sírjában (1885-ben kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe, halála után néhány évvel örökösei a házat is eladták). A 20. században az épület emeleti szintjein előbb az Elite Szálló, aztán a nyíltan piroslámpás Bréma Hotel rendezkedett be, örökre árnyékba borítva a patinás pesti intézmény emlékét. Huszár sok éven át tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának, ahogy – mint említettem – testvére, Keiner József . Fontos tényezői választott hazájuk fővárosának, városatyák, megalapozott tekintéllyel. Ifjabb Károly esetét követően leáldozik a családnak. Lega-
