Budapest, 2019. (42. évfolyam)

8. szám, augusztus - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Csapások a Dunán

szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA

FOTÓ: RIC

33

az éberebb utazók részére; megemlékezés a Művész sétány eldugott szegletében.

Előtte lássuk a klasszikus látnivalókat...Szinte maguktól sorolódnak a helyszínek, végül a magántörténetek átveszik a szót. Emlékszel, a Rózsakertben tanult járni a Pannikánk... A Madách szobor platóján csókolóztunk először... Csak utána jött a Panni...Pali... És Patrícia... Ha létezett volna akko

riban, most következne a digitális fényképalbum, amelyet egy mindenünnen elérhető felhőben tárolnak a nagy- és a sima szülők. Milyen felhő? Hiszen tiszta az ég! Kassa baj

noka felvilágosítja papáékat az Internet már nem is oly modern vívmányairól, és a csoport megérkezik az ígért koszorúzás helyszínére. A kopottas követ a sportolók előzőleg már meglátogatták; a szél finoman futtatja a koszorúk szalagját.

A Neptun kő alig észrevehetően lapul a sétány szélén, naponta sok százan sétálnak el mellette úgy, hogy észre sem veszik. Nevét a gyógyfürdőtől bérelt telken működő Neptun Evezős Egyletről kapta, amelynek vezetősége 1923-ban döntött kilenc név megörökítéséről. Az egyesület 1925. évi jelentésében azt írták: „Mindnyájunk kegyeletes óhajtása teljesült, amidőn hősi halált halt tagtársaink emlékére a csónakdánk kertjében felállított emlékkövet augusztus 2-án megható ünnepség keretében lelepleztük. Az ünnep a magyar Hiszekegy éneklésével kezdődött, melyet Noseda Károly vezényletével az Acélhang dalárda adott elő.”

És miért nem újítják fel? A legegyszerűbb kérdésekre érkezik a legbonyolultabb válasz, nem várt végeredménnyel. Amíg ilyen álla

potban van, nincs mit tönkretenni rajta... A további hírek a Madách-szobor karjának lefűrészeléséről, az állatkerti állatok gyomorrontásáról, Richard Wagner egykori szerencsétlen kikötéséről és a Nagyszálló lepusztulásáról szólnának... ha nem lépne színre a jelen, fényes dresszbe öltözött evezősök képében.

Másfelől, a Danubius Nemzeti Hajós Egylet úszóházán hasonló a hangulat, mint százkilencvenkét évvel ezelőtt. A sétavezető a kezdetekről mesél, miszerint Széchenyi István, miután Angliában megismerkedett az evezéssel, elterjesztette azt Magyarországon. A gróf naplójában azt írta: „Lord és Lady Jersey megérkezett. Lord Villars. Angol hajómon az evezőt fordítva tartottam s tartottam volna talán egész életemben, ha be nem következik Lord Villars véletlen látogatása, aki nekem ezt megmutatta.” Egy évre rá, Széchenyi két angol barátjával három óra ötvenkét perc alatt Bécsből Pozsonyba evezett, s ez volt az első hazai evezős teljesítmény. „Tisztelt Hölgye-