Budapest, 2019. (42. évfolyam)
7. szám, július - Nemes Tamás: Az Adria elcsitult (hang)hullámai
BUDA PEST 201 9 / 7 20 lakatosmunkások, lakatossegédek, fürdőalkalmazottak, sütőmunkások, molnársegédek és cselédek gyűléseket, filatelisták heti összejöveteleket tartottak a szálló bérelhető termeiben. Miután a kávéházat 1905. szeptemberében a Klein testvérek vették át, azt „meg nagyobbítva és teljesen újonnan, fényesen berendezve”, hat amerikai tekeasztallal, egész éjjeli nyitva tartással és nem utolsó sorban elsőrangú prímásokkal igyekeztek becsábítani a közönséget. A kor kiváló zenészei: pécsi Hegedüs Gyula, veszprémi Kiss Jancsi , dombó vári Babári Jóska , valamint az állatorvosi tanul mányait végzés előtt abbhagyó és prímásnak álló Barna Laci tűnnek fel nagy betűkkel szed ve a korabeli újsághirdetésekben. Mindehhez „színház után nagy választékú buffet”. Kleinék másfél évvel később azonban már a Stefánia és a Thököly út sarkán viszik a Stefánia Korzó kávéházat – az újsághirdetésekben referenciaként az Adria volt tulajdonosaiként ajánlva magukat. Az évek során bekövetkezett többszöri tulajdonosváltás fináléjaként 1907. novemberében Neumann Károly és Schwarcz Béla – a Vendéglősök Lapja újságírójának megítélése szerint „két derék és népszerű fővárosi főpincér” – vette át az Adria szálloda kávéházát. Elődjük, Wiener Jákó Sándor Hajdú Gyulá tól, ő pedig az év elején a Klein testvérektől vette át a kávéházat, amely a Faludi -tesvérek által ala pított szövetkezeté volt. Az átvételekor Wiener kötelezte magát, hogy elődjének összes tartozásait kifizeti, és beleegyezett abba, hogy a 79.000 korona vételár teljes lefizetéséig a tulajdonjog a szövetkezet nevén maradjon. Minthogy azonban a kávéház rosszul jövedelmezett, így Wiener nem tudta betartani a fizetési feltételeket, a szövetkezet elvette tőle a kávéházat, és átadta Neumann Károlynak. Ekkortájt és még az elkövetkező fél évtizedben a környéken látványosan dübörgött a vendéglátó konjunktúra, amit hitelesen szemléltet, hogy a közeli, a József körút és Népszínház utca sarkán álló Simplon kávéház 1908-ban még kilencvenezer, három évvel később már háromszáznyolcvanezer koronáért cserélt gazdát. Neumann és Schwarcz arra törekedtek, hogy az ország legjobb zenészeit szerződtessék vendégcsalogatónak. A bejárat fölé 1909-ben elhelyezett óriási táblán messze tündöklő villanybetűkkel a következő felírás tudatta az arra járókkal: „Naponkint itt hangversenyez Rácz Laci, a cigánykirály.” Ezen a táblán aztán a Ráczot megelőzően az Adriában muzsikáló Kóczé Antal – akit a II. Országos Cigányversenyen tün tettek ki király díjjal – alaposan megütközött, és levélben szólította fel 36. Rácz Lacit, hogy a táblát azonnal távolíttassa el, merthogy ő a cigánykirály elnevezést jogtalanul használja. Amellett versenyre is kihívta, hogy a közönség bírálja el, kettőjük közül melyik a király. Rácz Laci azzal vágott vissza Kóczénak, hogy Kóczéval ő nem versenyez, mert neki arra nincs szüksége, hogy a közönség újból elbírálja, ki a cigánykirály. Ő a közönségtől kapta az elnevezést, és ezt elveszíteni már nem lehet. Mivel röpke fél év múlva, 1910. februárjában Rácz (forrás: Arcanum) (forrás: magántulajdon)
