Budapest, 2019. (42. évfolyam)
6. szám, június - Molnár Szilvia: ÉPÍTETT VILÁG - Gül baba megtalált és elvesztett türbéje
BUDA PEST 201 9 /6 24épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ A század második felére a díszkoporsó és az értékesebb zarándoklati tárgyak is eltűnnek a türbéből. Hogy gültől függetlenül, vagy épp a rögzült gül okán, mindenesetre a síremlék köré időről időre rózsát ültettek. Buda 1686-os visszafoglalásakor a türbe épülete csak kicsit sérülhetett meg, a tekke viszont teljesen elpusztult. Eredeti kupolás lezárását barokkos-lanternásra cserélték valamikor a 17. század folyamán, amikortól jezsuita kápolna lett. A jezsuita rend 1770-es feloszlatása után, többszöri tulajdonosváltással került Wagner János birtokába. Függetlenül a Wagner-féle körbeépítéstől, a síremléket az 1910-es években restaurálni kezdték, a munkák évtizedekre elhúzódtak. A sírkápolnában végzett vizsgálatok során az egyik ott talált csontvázat Gül baba földi maradványaként azonosították a kutatók. Ekkor merült fel először az elképzelés, hogy mecsetet építsenek a türbe köré – természetesen a Wagner-villa még állt. Éppen ez, a két részt összekötő oszlopsoros folyosó óvta meg az 1944/45-ös ostrom alatt a teljes pusztulástól. Háborús sérüléseit 1960–62-ben, Pfannl Egon tervei alapján orvosolták, ekkor állították helyre az eredetinek megfelelő, laposabb ívű kupolát, megszüntették a korábbi homlokzati megnyitásokat, új burkolattal visz szaállították az eredeti járószintet, új díszkoporsó készült. A második világháborúban súlyos belövéseket kapott Wagner-villát 1970-ben lebontották, ezt követően a türbét már csak a villarészeket összekötő nyitott, oszlopsoros folyosó határolta; 25 évvel később az épületet további három oldalán ölelő, Zsolnay-fejezetes oszlopsorral egészítették ki a kompozíciót. Már 2010 körül szó került a türbe környezetének elmaradt, hiányosan kivitelezett munkáinak rendezéséről. A tervezéssel Mányi István építészt és munkatársait bízták meg, a finan szírozást a török és a magyar állam közösen vállalta. Most végre elkészült minden: épület- és közműrekonstrukció, resta urálás, megerősített támfalak, változatos műkőburkolat, újrarakott tömbkő-lépcsősorok, új tereplépcsők a Mecset és a Gül baba utcák felé, akadálymentesítés, biztonságtechnika, zöld pázsit a domboldalban, függőkert és egyedi művészi szerkezetek: díszműkovács- és üvegművészeti munkák, kapuzatok, kútház. Építménykiegészítések mosdókkal, kávézóval, történeti kiállítással. Komplex, remek minőségű rekonstrukció és fejlesztés, mégis zavarban van, aki újra – és nem először – látja. A tudásnak, a turizmusnak, a közparkhasználatnak lett profi terepe; a csendes kontempláció, a város titokzatos, keresve soha meg nem lelhető, de váratlanul, szinte a semmiből „felbukkanó” Gül baba türbéje nincs többé.
