Budapest, 2019. (42. évfolyam)
6. szám, június - Horváth Júlia Borbála: A Viking és a Hableány
szöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA FOTÓ: RIC 33 tákat sem hanyagolják el, az ő szórakozásuk ácsorgás a fedélzeten, hagyományos fényképezőgéppel. Késő délután kezdődik az igazi forgalom, a hajók kirajzanak, izgága lábak topognak a fedélzeten. Alig látni a sor elejét, az óriások között az átépített Hófehérke és törpéi hajósorozat néhány szívós példánya (átnevezve) szuszog észak felé a sodrással szemben. A Hableány nevű 544-es (Moszkvics) típusú motoros személyhajó is hasonló lelkesedéssel szelte a vizet. Gondos kezek időben felkészítették a szezonra: fehér felső, tengerészkék alj; hetvenévesen esze ágában sem volt kikötői hajótemetőben végezni, százötven ló ereje repítette a soron következő állomásra. Persze útját olykor keresztezte néhány ifjonc szállodahajó, aki a nagyok magabiztosságával elhúzott mellette, éppen olyan közel, hogy a kicsi beleborzongjon, de büszkén állta az oldalhullámokat. Elvégre ő volt otthon a Műpától a Margitsziget felső spiccig, s erről, soha de soha nem akart megfeledkezni, még ha a radarképernyőn mindössze mustármagnyi foltot is ejtett a jelenléte. Május 29-én este dél-koreai csoportnak szolgált. A fedélzeten a helyi hajóskapitány és egyke segédje tevékenykedett, a hírek szerint az ázsiai utasok jutalomútként, Európa felfedezésének szánták a kirándulást. A dunai ár bőven az alsó rakpart falát ostromolta; olyan az, mint a nők áradása, csak jön és megy, feltartóztathatatlanul, a természet rendje szerint. Szép és erőteljes volt a megduzzadt folyó, amelybe bőven ömlött az égből is utánpótlás, az esőszálak sűrűn szurkálták a vízfelszínt. A városlakók korán visszahúzódtak, elég volt a vizekből, s dolguk végeztével iszkoltak haza. Rövid szárítkozás után könnyű vacsora, esti csevej, a kényelmes karosszékből tévén, vagy a hálón nézhették, milyen károkat okozott a rendetlen időjárás. Óriásciklon tartja készenlétben Európát...Szlovéniában hóesés...A párkányi szivattyúállomásnál egy hajó megrongálta a zsilipkaput, a kapitány elmenekült... A tűzoltósághoz, csak fővárosban negyvenöt riasztás érkezett a vihar miatt...Összeütközött két hajó a Dunán, a Parlament közelében. Az egyik felborult és elsüllyedt. Harmincöt embert keresnek...Ugyanazon sza vak ezúttal mást jelentettek, mivel a több százvagy ezer kilométer távolsághoz képest idehaza, karnyújtásnyira történt tragédia. Az Internet hamar felduzzasztotta a híráramot, a rakpartra híradós stábokat delegáltak a tévécsatornák; mindenkinek megvolt a maga változata, mi miért történhetett. Biztosan túlterheltség, műszaki hiba, figyelmetlenség, terrorcselekmény, az eső, a sötétség, szóval csak a jóisten tudja, mi történhetett; meg az ukrán kapitány... Az ablak szemek hajnalig ki nem hunytak, az emberek az élő közvetítéseket nézték, és várták, hogy tisztuljon a kép. Noha/mivel kevés pontos információ érkezett, másnap alig akadt olyan hely a városban, ahol ne a balesetről beszéltek volna. A körúti villamoson az utasok fennhangon vitatták az eseményeket, s érdeklődtek, tud-e valaki újabb fejleményről. A Margit-híd környéke megtelt bámészkodókkal, az emberek függők lettek, és ugrottak a legkisebb rezzenésre. Egy-egy nagyobb uszadékfa, pár műanyag flakon, amelyet a makacs örvények a mélybe húztak, azután meg földobtak, és a szokásos áradás-szemét között parázs szemek vizsgálták a vizet. Kimondatlanul egyet gondoltak: itt van az a hely, ahol emberek éltek-haltak, és kevesebb mint huszonnégy órával azelőtt még ugyanúgy nézegették a panorámát, ahogyan most ők. Közben kisütött a nap, a Duna ártatlanul hömpölygött lefelé, a mélyén egy ronccsal és a benne rekedt áldozatokkal. Estére újból kimerészkedett néhány kirándulóhajó, de az Országház előtt visszafordultak, az idegenvezető ha akarta, ha nem, a fő adat ezúttal a havária lett. Mécsesek gyúltak a hídon, a parton; ázsiaiak és magyarok virágokat dobáltak a Dunába, a hangulat a csendnél csendesebbre ereszkedett, főleg, mert a túlélők listája (7 fő), véglegessé válni látszott. Déli irányban fokozott figyelőszolgálatot szerveztek a vízimentők, hátha sikerül kimenteni valakit, de a megszólaltatott szakértők szerint a tizenkét-tizenöt fokos víz könyörtelenül hideg, egy óra is elegendő a végleges kihűléshez. Éjszakára kiürült a rakpart, másnap viszont kezdődött minden elölről.
