Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Bardóczi Sándor: Kijöttünk a fényre
szöveg: BARDÓCZI SÁNDOR 23 zettségekkel. Maguknak a szerződéseknek az újratárgyalásával már jelentős költség-optimalizációt lehetett elérni. A fejekben is rendet kellett kicsit rakni, és ez volt talán a nehezebb feladat. Egy szocialista nagyvállalat jegyeit még mindig magán viselő cégből egy sokkal inkább piaci alapokon nyugvó, szervezetileg jobban strukturált, fiatalosabb, korszerűbb gépekkel és műszaki berendezésekkel dolgozó csapatot kellett építeni. Az volt a cél, hogy ismert cégből elismert céggé váljunk. – Ha csak a szikár számokat nézzük, hogy néz ki ma a FŐKERT? Mennyi a költségvetésük? Mekkora szakembergárdát képzeljünk el? Mekkora a gazdálkodásukkall lefedett budapesti terület? – Amikor nyolc és fél éve átvettem a vállalat irányítását, a főváros által biztosított költségvetési forrás 1,5 milliárd volt. Ez a főösszeg jelenleg 3,7 milliárd, de nagyjából 4,5 lenne az optimális. Ezen túlmenően vannak olyan tevékenységeink is (például kerületi önkormányzatokkal szerződött zöldfelületi fenntartási és fejlesztési munkák, faiskolai és virágkertészeti értékesítések, komposztértékesítés), amelyeket piaci alapon végzünk, piaci megrendelőknek. Mivel a FŐKERT kiemelten közhasznú nonprofit alapon működik, forprofit bevételeinket teljes mértékben a közszolgáltatásba, illetve a vállalat telephely- és eszközpark-fejlesztéseibe forgatjuk vissza. A FŐKERT-nek összesen 13 telephelye van, ezek zöméhez korábban harminc-negyven évig nem nyúltak hozzá. Voltak olyan létesítményeink, amelyeknek az étkezőjében, öltözőjében még egy-két évvel ezelőtt is akármelyik hatvanas-hetvenes években játszódó filmet le lehetett volna forgatni, ehhez minden korabeli díszlet adott lett volna. Jelenleg 420 állandó munkavállaló dolgozik a cégnél. 325 fizikai munkás, 75 fő középvezetői állomány, 20 kolléga pedig a HR-en, a könyvelésen, a jogi, a közbeszerzési, illetve a marketing osztályon dolgozik. Mindez azt jelenti, hogy a közparkok napi szintű fenntartásánál mindösz sze egy emberünk jut két hektárra – amennyiben csak azt a több mint hatmillió négyzetméternyi saját kezelésű, kiemelten kezelt fővárosi zöldfelületet tekintjük, amit intenzíven tartunk fenn. Ám ezeken felül hozzánk tartozik további 17 millió négyzetméter külterjes terület (erdősávok, fővárosi jelentőségű természetvédelmi területek), ahová szintén el kell jutnunk az alapvető munkákat elvégezni. Most pedig egy törvénymódosítási következtében további hétmillió négyzetméter kerül át hozzánk, amit eddig jobbára a BKK, a Közútkezelő vagy a MÁV tartott fenn a fővárosban. Azaz összesen harminc milliónyi négyzetméter napszámosai vagyunk. A legkevésbé sem hálás feladat. – Mindenhol sokat hallani a szakemberek elvándorlásáról, munkaerőhiányról. A FŐKERT-et mennyire viseli meg ez a probléma? El tudják látni a feladatukat? – Ez ma az egyik legnagyobb gondunk. Óriási a munkaerőhiány a segédmunkástól a szakfeladatokat ellátó képzett szakemberig. A régi gárdát is óriási kihívás megtartani, mert folyamatosan szívja el őket a versenyszféra. Pedig nincs annál szomorúbb, mint amikor egy közszolgáltató nem tudja ellátni a kötelező közfeladatait. A bérezésnél valamennyire kötve van a kezünk, ezért a munkakörülményeken és a béren kívüli juttatásokon igyekszünk akár erőnkön felül is javítani, egyfajta életpályamodellt, ingyenes szakmai képzéseket és előrejutási lehetőséget kínálva a munkatársainknak. Ma eljutottunk odáig, hogy minden telephelyen megtörtént a szociális körülmények feljavítása, tudatosan a Dob utca 90 alatti székhelyünket hagyva utoljára. Sokat költünk a szakmérnöki képzésekre, kollégáink elnökségi tagok a Magyar Faápolók Egyesületében, oktatnak az egyetemeken a szakmérnöki programokban. De a gépesítés magasabb fokozata nélkül képtelenek lennénk ellátni a kötelező feladainkat. – Apropó: gépek. Feltételezem, hogy az örökölt géppark, és eszközállomány nem volt éppen svájci minőségű... – Folyamatosan újítjuk a gépparkunkat, ma már a kosaras emelőinkkel, modern ültető, kaszáló, öntöző, szállító célgépeinkkel újra képesek vagyunk azokat a magas minőségben elvégzendő szakmai feladatokat ellátni, amelyre a FŐKERT utolsó fénykorában, Radó Dezső irányítása alatt képesek voltunk. Nemrég adtuk át az új, több ezer négyzetméteres, legmodernebb, automatizált vezérléssel kialakított termesztőházunkat, ami óriási előrelépés a technológiai megújulásunkban: például harminc százalékkal kisebb energiafelhasználással tudjuk előállítani azt az évi 1,2 millió egynyári és évelő növényt, amiből az évi négy-ötszázezer saját közparki virágágy-kiültetési igényünket is fedezni tudjuk. A komposzt-telepünkön évente nyolc-tízezer köbméter jó minőségű komposztot állítunk elő zöldhulladékból, aminek a hatvan-hetven százaléka visszakerül tápanyagként közparkjainkba. Újra sokkal szorosabban bekapcsolódtunk az egyetemi oktatásba és kutatásba: a Füvészkerttel és az agrár-felsőoktatással, valamint a kutatás-fejlesztéssel együttműködve fajtakísérleteket végzünk a várostűrő fák, a műszeres fa-koppos vizsgálatok, a gyepgazdálkodás, a faápolás, a növényorvoslás, a biodiverz virágágyak terén. Az új irány, amire a duális képzéshez kapcsolódva koncentrálni szeretnénk, a tangazdasági rendszerünk újbóli kialakítása, azaz olyan szakközépiskolai gyakorlati képzési helyek bevezetése, ahol a kertészeti szakképzés tehetséges fiatal munkaerőit oktatni is lehet. Egy Közép-Magyarországi Kertész Oktatóközpont terve áll az asztalon, amely pályázati szinten, minisztériumi támogatottsággal is rendelkezik. Ehhez nagy reményeket fűzünk. – Melyek azok az eredmények, amelyekre a legbüszkébb a FŐKERT átalakulásának folyamatában? – A FŐKERT ma már új, egységes arculattal van jelen a városi utcákon. A gépparkunkon felmatricázva az áll: „1867 óta a Főváros szolgálatában”. Az a több mint százötven éves tapasztalat, tudás, amit ez a cég felhalmozott a fővárosi zöldfelületi fenntartásban, stabil szakmai alapot jelent. Erre lehet építkezni. Úgy fogalmaznék, hogy az
