Budapest, 2019. (42. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: HEREIN! Kenyér és kalács
7 zó első tárcarománja őseiről (nem mindig igazi nevükön említve őket). A második folytatás, amelynek szövege szerint ide, a Danihel cukrászda házába látogat vissza az „öreg kisasszony”, egykor az első hölgy a pult mögött. A textus részletes leírása a háznak azt a korszakát idézi, amikor Matheidesz István még nem rendezte át olyanná, amilyennek ma ismerjük: „Tömör kétemeletes ház ez az elmult évszázad elejéről. Oszlopok tartják jobbról-balról a középen végigszaladó üveges erkélyeket, üzlet kétfelől feketedett silddel és magasan ablakokkal. Teltszájú gabonás zsák, fejnyi kupac parázsló paprikából, köteg ismeretlen fűszer: az egyik silden; meztelen suvikszbarna szerecsen, villogó fogakkal, háncsszoknyában és golyóbis szemekkel a másikon. A szerecsen egyik lábát pihenőben átteszi a másikon, mögötte lepattogzott festésű tenger habzik, dagadó barna vitorlás hajóval, mint egy délszaki bélyegen. Öregkisasszony szalad végig a vertvasu lámpással megvilágított kapualján, elhagyja az egyik bemélyedésben Fortuna sárgára festett szobrát, kövér karjaiban a csavaros, kagylós bőségszaruból csorgó javakkal, gyümölcsökkel, mézes cipókkal. Az üveges lépcsőház két lépcsőt-őrző meztelen mitológiai hölgyét – akik bizonytalan mozdulatokkal, kicsavart derékkal, sebtiben lepleket keresnek.” Ebben az első, korrajz értékű családregényében Thurzó elárul néhány további hitelesíthető információt is Danihelékről, Matheideszékről, Rutterschmidtékről. Az első Matheidesz a Rajna menti Bin-A ház – a belvárosi Váci utca 55. – 1872 óta Matheidesz István és párja, Danihel Teréz tulajdona. Elkép zelhető, hogy két utcai üzletéből az egyiket bérelve már jóval korábban is valamely Danihel forgalmazott itt gyarmatárut s cukrászati készítményeket. De hogy a réges-régi házban csemegekereskedése lett volna a felmenőknek, azt Thurzótól tudjuk, címtári adat nem támasztja alá. Ebben a kétemeletes épületben (I. emelet 2. ajtó), született 1912-ben Károly-Gábor, s itt is halt meg, törzsökös belvárosi polgára a régi Budapestnek. A ház 1822-ben földszintesnek épült, idősebb Zitterbarth János munkája. A 19. század közepén kapott emeletet, majd, már a Matheidesz-Danihel tulajdonlás évkörében, 1881-ben még egyet, továbbá alapos fazonírozást. És nem mellesleg két – akkor modern – kemencét. A sütőiparban az egykemencés pékség nem jelentett rangot, kettőnél több meg nemigen lehetett. A Grosz Ágoston nagycsaládjához tartozó mesterek egyébként egytől-egyig zsemlyepékek (Weissbäcker). A kenyérsütők (Schwarzbäcker) alacsonyabb osztály. Pesten-Budán ez a különbségtétel a kezdetektől az 1860-as évekig volt érvényben. Vissza-visszatérő motívum az épületet ismertető leírásokban, hogy Mikszáth különös házasa: gróf Buttler János is lakta. Előjáték címen jelent meg a Nemzeti Ujság hasábjain 1937 márciusától Thur-Ifjabb Herein Mátyás gyermekei: Mici és öccse, az előző számunkban megjelent első fejezet főszereplője, Gyula Osztályterem a Mester utcai Leánypolgáriban Thurzó Gábor, 1960-ban, újra a Váci utca 55 lakója (forrás: Fortepan)
