Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Egy lágymányosi timpanon
szöveg ÉS FOTÓ : CSORDÁS LAJOS 25 KÉPES HÁZ Többször is megjelent a következő hirdetés 1910 tavaszán Az Újság című lapban: „3 és 4 szobás úri laká sok minden kényelemmel, mérsékelt árban májusra kiadók. I., Lágymányosi utca 17./b. Bővebbet Buchbinder Márk, József körút 71.” A négyemeletes ház a Budafoki út sarkán nőtt ki az akkor beépülő dél-budai pampán Haász Gyula és Málnai Béla tervei szerint. Buchbinder pesti kereskedő volt, a hirdetés ben említett József körúti címen tartotta fenn jól menő „úri és női divat-, szalag-, csipke- és szövöttáru” üzletét. Több bérháza volt Budapesten, amelyeket rendszerint Málnaival terveztetett. Lágymányosi utcai házát már a húszas években eladta Csonka László nak, az Első Magyar Magas- és Mélyépítési Rt. tulajdonosának, akiről fontos megjegyezni, hogy a karburátort feltaláló Csonka János unokaöccse, a mátraházi tüdőszanatórium kezdeményezője és építtetője volt. Professzor fehér köpenyben A ház Duna felé néző oldalán a tetőtérben timpanonszerű háromszög emelkedik nagy ablakkal: a műterem. Ennek a tetőtéri műhelylakásnak első lakója Benkhard Ágost festőművész 1910-ben költözött ide, még iparrajziskolai tanárként, később a Képzőművészeti Főiskola rektora lett. Kitűnő plein-air festő, a nagybányai iskola képviselője. Portré-, csendélet és aktábrázolásai biztos formaérzékű, jó ízlésű, de konzervatív felfogású mesterről tanúskodnak. Számos képzőművészeti egyesületben tevékenykedett, köztük a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesületében (KÉVE), amelyben alelnökké választották, és ő vezette majdnem két évtizeden át a miskolci művésztelepet is. 1925-ben kereste fel a mestert a lakásán Genthon István , a későbbi nagy hírű művészettörténész mint a Szózat című lap munkatársa. „Messze künn, a lágymányosi Dunapart egyik bérházának ötödik emeletén lakik Benkhard Ágoston festőművész, a Képzőművészeti Főiskola professzora. A csengetésre aranygombos inas nyit ajtót, s keskeny falépcsőn vezet fel a tágas műterembe, amelynek ablakain beözönlik a tavaszi napfény. A professzor fehér munkaköpenyében fogad...” A leírás pontos. Ma is ugyanígy lehet felmenni a negyedik emeleti bejárati ajtótól „egy szűk falépcsőn” az ötödik szinten elhelyezkedő művészlakásba. Persze, nincs aranygombos inas. A cikk felvillantja Benkhard konzervatív művészetszemléletét, amikor arról beszél, hogy a magyar művészet „külföldi ismerői ma már tudják, hogy nemzetközi viszonylatban a legelsők vagyunk”, és ezt a közönségnek is fel kell ismernie most, amikor a „különböző kéré széletű kísérletezések halála után alig maradt számba vehető művészeti érték.” Búcsúzás előtt végigvezeti az újságírót hatalmas olajképei előtt: „Alakos tájképek, kompozíciók és lehelletfinoman megfestett napfényes tájak Egy lágymányosi timpanon Majd' száztíz év művészeinek nyomát keresve mi is felmásztunk a lépcsőn, amelyen 1925-ben Genthon István kapaszkodott fel a Lágymányosi utca 17/b műtermébe. Nem csalódtunk.
