Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Elek Lenke: MÁS KOR–MÁSKÉNT - Lúzer vagy? Nem, user!
15 Ordítani támad kedved Abban mindenki egyetért, hogy a jó reklámfilm művészi munka, a műfaj pedig – főleg annak pszichológiai aspektusa – ma már tudományos kutatások tárgya. Elválaszthatatlan része mindennapjainknak. Akkor is hat rád, ha nem nézed, és kimész a konyhába. Ugyanis hallod. Ezért hangosabbak a reklámok – bár ez állítólag büntetést von maga után – hiszen az alkotók is tudják, hogy addig el fogsz menni mosogatni, vagy bevonulsz a fürdőszobába. Mindez a rokon piárral, márkaépítéssel meg a marketinggel megspékelve mozgatórugója az egész gazdaságnak, és persze a kultúrának is. Hasznos információkat is nyújt, természetesen, hiszen általuk értesülsz egy étteremnyitásról, egy várva várt könyv megjelenéséről, egy koncertről, egy filmbemutatóról – és persze egy tökéletesen felesleges és semmiben sem új vitaminkészítményről is. Ma a tévéműsorok és csatornák legtöbbje mintha csak ürügy volna arra, hogy egy újabb felülete legyen a hirdetéseknek. Sokszor hosz szabb a reklámidő, mint maga a műsorperc. Főleg az ismétlésre alapozott nosztalgia- meg sorozatcsatornáknál lóg ki a lóláb – itt csak meg kellett venni a technikai feltételeket – a tartalom nem számít, jóllehet a nézettségi mutatók állítólag fontosak. A Google előbb tudja, hogy terhes vagy A műfaj amerikai, ötvenes-hatvanas évekbeli felvirágzásának kezdeteiről szólt a világ legnépszerűbb tévéfilmsorozatai között emlegetett Mad men, ami az egyszerű fordítással ellentétben nem őrült embereket vagy reklámőrülteket jelent, hanem azokat a szakembereket, akik a Madison Avenue-n dolgoztak, ott működtek ugyanis a vezető reklámügynökségek. A zseniális forgatókönyv-író azt is feleleveníti, amikor még úgy kellett rábeszélni az igazgatótanács tagjait, nyissanak már egy tévés osztályt is. Ma a magyarországi online reklámköltés legalább felét a két óriás, a Facebook és a Google teszi zsebre – olvasom a Kreatív folyóirat egyik számában. „Mindkét cég kifinomult targetálási lehetőségeket biztosít az ügyfeleinek, a felhasználók szegmentálását pedig két faktor mentén állítja össze: a bejelentkezéskor megadott demográfiai adatokat fésüli össze az online aktivitással.” Bár a fenti mondatban magyar szó alig van, azért értjük. Lúzer vagy? Nem, user, akiről mindent tudnak. Ahogy később fogalmaz a szerző: „a Google előbb tudja, hogy egy nő terhes, mint ő maga, ha a hölgy olyan szimptómákra keres rá, amelyek a fogantatás utáni változások okozatai.” Innentől pedig már gyerekjáték lesz neki eladni akár gyerekjátékot is...
