Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Sándor P. Tibor: EMANCIPÁCIÓ - Száz év szebbik arca
BUDAPEST 2018 / 07 10emancipáció lier üvegfala itt már nem udvarra, hanem a pesti kereskedelmi élet egyik forgalmas főutcájára nézett. Tetőcégtáblája nyilván szembeötlött a szomszédos Tőzsde ablakaiból, amit akkor választott székhelyül a Deák-párt. 1878 őszén ismét hurcolkodtak, a cég és a család is a szomszédos, 9-es számú házba költözött át. Időközben Strelisky megvett és emeletráépítéssel kibővített egy házat a Hold és a Hajnal (Nagysándor József) utca sarkán. Hogy a budapesti Gründerzeit sok vállalkozójához hasonlóan csak befektetésnek szánta a bérlakásokat és üzlethelyiséget magában foglaló épületet, vagy maga is oda készült volna, nem tudjuk. Utóbbit valószínűsíti, hogy a legfelső emeletre olyan faliképeket rendelt Lotz Károlytól, amelyek – ahogy a Fővárosi Lapok fogalmazott – „a photographia személyesítéseiből állanak”. Erre a nevezetességre még Hevesi Lajos korabeli útikönyve is érdemesnek látta felhívni a figyelmet. A szerény homlokzatú, keskeny bérház áll ugyan ma is, de a freskóknak már a háború előtt sem volt nyoma. Furcsamód az újsütetű háziúr öt év múlva az épületet eladta. Dédunokája szerint lányai kiházasítására kellhetett a pénz, de a telekkönyvi bejegyzés láttán arra is gyanakodhatunk, hogy a nagy tőzsdekrachot követő válság miatt a hitellel jócskán megterhelt ingatlantól érdemesebb volt inkább gyorsan megszabadulni. A család lakcíme tehát a fiú, Sándor haláláig a Dorottya utca 9. maradt. Igaz, közben maga az épület kicserélődött. 1910. október 16-án az újságok hírül adták, hogy tűzfalai a szomszédban emelendő Magyar Általános Hitelbank alapozási munkálatai miatt életveszélyesen megrepedtek. A bérlőket az elöljáróság sebtében kilakoltatta, és nemsokára új lakóház került a megrogygyant helyére. A közjáték a Strelisky-műterem forgalmát nem vetette vissza komolyabban, minthogy két héttel a riadalom után nyitották meg új, fényűző atelier-jüket a Gizella (Vörösmarty) téri Gerbeaud-ház tetején. A vendég itt „inkább valamely főúri lak elegáns halljában, szalonjában képzelhette magát, mint egy, a nyilvánosságnak szánt helyiségben” – lelkendezett benyomá sairól a korabeli laptudósító. „Úgy a földszinti fogadótermek, s a télikert, mint az emeleti szalon, a dohányzó s a rokokó stílben tartott öltözők, mind kiválóan finom ízlésről tesznek tanúságot, melyekhez párosul a nagy és kitűnően világított fölvételi terem. Van ezenkívül nagyon szép helyiség szuteriőr fölvételekre s egy igen nagy nyílt terasz, mely lehetővé teszi a szabadban való fölvételt, télen havas környezettel, nyáron egy addigra odavarázsolt kerttel.” Idáig azonban hosszú út vezetett. Az 1867-es párizsi világkiállításon és az 1871-es londoni ipari seregszemlén elnyert érmek, a császári és királyi, majd József főhercegi udvari fényképész címek mögött sok tízezernyi nagy műgonddal beállított és aprólékos technikával kivitelezett portré sorakozott. Az 1880-as években, ahogy az ifjabbik Strelisky mind nagyobb szerephez jutott apja mellett, már csak a családnevet használták cégjelzésként. Befolyásukat jelzi, hogy tagjai voltak az ezredévi kiállítás fényképezésének kizárólagossági jogát megszerző szűk szakmai szövetkezésnek. inek többsége, ahogy hazai kortársaié is, elkallódott, vagy csak újsághírből tudunk róluk. Az ötvenes években egyik testvére, Strelisky Náthán is fotográfusként kereste kenyerét. 1858-ból van az első adat róla, amikor éppen elárverezték a javait, köztük „egy nagyobb és egy kisebbszerű photographkészletet.” De talpra állt, és előbb az Erzsébet téren majd a Három Korona (Hercegprímás) utcában dolgozott. 1864 után özvegye jegyezte a műtermet még egy évtizedig. Lipót 1861-ben áttette székhelyét a Dorottya utca 11. alá, vagyis inkább fölé, minthogy a ház padlásterét alakították át a számára. Az ate-Strelisky Lipót: Társaság a műteremben, 1860-as évek Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény Strelisky-műterem: Brázay Kálmán kereskedő és gyáros, a sósborszesz meghonosítója lányaival, 1903 Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény Strelisky Sándor: Fedák Sári és Csortos Gyula az „Őnagysága ruhája” című darabban, 1915 Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
