Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Szecesszió: vágyódás az elvágyódásra
BUDAPEST 2018 március 8 Különösen fagyos vasárnap délelőttön, a Nap incselkedve langyosít a mínusz nyolc fokos közérzeten. Most igazán ér tékelhetitek a munkámat... – gondolná, ha tudna olyat, helyette az aktuális sétára vállalkozók értelmezik a tél utolsó jelentős támadását: Állítólag 2049-ben sokkal kevesebb naptevékenység várható a mostaninál... Vagyis kihűlünk... A többség elengedi a füle mellett az unásig hallott boulevard-információt, a kevesebbség viszont csatlakozik. Mi már most is ki hűltünk... Toporognak a csizmasarkak, azzal befejeződik a téma, mert a túravezető megnyugtatja a résztvevőket: – Nem kell megijedni, házról házra járunk, és elidőzünk a lépcsőházban... – Üdvözlöm a jelenlévőket, ma Újlipótvárosban elég pár saroknyit sétálnunk, és igazi szecessziós európai körutazásban lehet részünk. A magyar szecessziós építészet úttörő személyisége, Lechner Ödön nemcsak új stílust honosított meg országunkban, de tanítványi láncolatával iránymutatóvá vált. Követői azonban sokan a magyar mellett a bécsi, a német, vagy épp a francia művészek formavilágát használták fel. Utazzunk együtt! Az első állomás a Visegrádi utca 14. számú ház lesz. Kedvtelve indul a társaság, kihívás is a részükre az elkövetkezendő két és fél, három órát a szabadban tölteni, de elvégre azért jöttek. Szőrmekabátos nők és férfiak tekintélyes nyaksálba bugyolálódva, mások széldzsekiben indultak útnak; túlélésre ad reményt a bekészített termosz tea. Én tripla harisnyát húztam... – mutatja az egyik lányka. A szoknyája rövidebb a kabátjánál, a bundazokni dermedten kunkorodik a vászon tornacipőből. Ő még bírja... S dehogy bírja, csak még nem látta be, hogy érdemesebb a fölösleges szenvedést előre kivédeni. – Úgy van, a szecesszió kialakulásának filozófiai megközelítése is ismert. Ne feledjük, a húsz-huszonegyedik század fordulóján a terület még külváros, gyár- és üzemépületekkel. De a környéken élő embereknek idővel elegük lett a gyorsulásból, a versenyzésből, és hát a munkáslázadásokból, s elvágyódtak a kiegyensúlyozott, nyugalmasabb életbe. Nem kell ahhoz pihenő-, de munkáskerületben sem lakni... Két ős-sétáló a buli-negyedi kiránduláson szerzett élményeiről mesél, mások a kertszomszédról, a csúcsforgalomról, a pollenekről, a híradóról és a Holdról, ahol tán nyugalom van; legalább hétvégenként. Szecesszió: vágyódás az elvágyódásra szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Baric Imre hír: A dualizmus korában mintegy másfél millió ember vándorolt ki Magyarországról, nagy részük Amerikába és Ausztriába. Később további félmillióan indultak útnak, de nagy részük visszatért. A kivándorlást nem ellensúlyozta a Monarchia területéről bevándorló mintegy háromszázezer ember. A korszak másik népmozgása a városokba (főleg Budapestre) irányult, és a városlakók száma közel a duplájára ugrott. Az állandó elvágyódás a művészetet s a művészeket is jellemezte (A Sulinet nyomán). SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK
