Budapest, 2018. (41. évfolyam)
1. szám, január - Korsós Zoltán: EMANCIPÁCIÓ - Preparátorból igazgat
BUDAPEST 2018 január 7 Ha valaki a 19–20. század fordulóján Budapesten vadászzsákmányát, trófeáját akarta kipreparáltatni, minden bizonnyal felfigyelt „dr. Lendl Adolf praeparatoriu ma és tanszerkészítő intézete” hirdetéseire. Számos újságban, napilapban és szakmai fórumon bukkanhatott rá az érdeklődő a kiváló szakember üzletet remélő üzeneteire. Az idő tájt már igazán volt mivel dicsekednie. Nem kevesebb mint nyolc nemzetközi kiállítási arany- és ezüstérem, Ő császári és királyi fensége, József főherceg udvari szállítója, nem mellesleg műegyetemi magántanár, a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője, számos egyesület tiszteletbeli, örökös, választmányi vagy rendes tagja. Műhelyében szakértő zoológiai felügyeletével készült, életszerű testhelyzetben megörökített, kiváló minőségű állatpreparátumai pedig rendszeresen megjelentek Európa elsőrangú múzeumaiban, a középiskolák szertáraiban. Hitvallása szolidságában is korszerű nézeteket tükröz: „...az állatoknak prepa rálása nemcsak nagy munka, nehéz feladat, de gyakorlottságot is tételez fel, épúgy mint kellően berendezett laboratóriumot – és ami a legfontosabb: rátermettséget és hozzávaló talentumot is. Állatokat kitömhet akárki, de azt az állatot élethű alakításban bőréből még egyszer odavarázsolni: az több mint »kitömni«.” Szabadelvű sikerek Az Orczyfalván született Lendl Adolf (1862–1942) Temesvár főreáliskolájának elvégzése után Budapesten a m. kir. József Műegyetem hallgatója lett, ahol 1883-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Bár apja, Lendl György megyei tisztiorvos volt, Preparátorból igazgató Korsós Zoltán 1867. XVII. t.-c. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyílváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” E két rövid mondat száz évek küzdelmeinek lezárása, amelyek során a magyarországi zsidóság emancipációjáért érvelt, tárgyalt, s tett konokul újabb és újabb lépéseket. 1867. december 27-én az uralkodó szentesítette a törvényt, amely 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak hogy kiteljesíthessék tehetségüket, elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe, s fiaik, egzisztenciájuk örökösei, fényes pályát futhassanak be. EMANCIPÁCIÓ „Lendl Adolf praeparatoriuma” hirdetés
