Budapest, 2018. (41. évfolyam)
2. szám, február - Török Róbert: EMANCIPÁCIÓ - Csak jót!
BUDAPEST 2018 február 27 hagyatéki eljárás elhúzódása miatt új néven (Sternberg Hangszeripari és Kereskedelmi Rt.) új céget alakítanak. Ennek lesz az igazgatója Sternberg Tivadar. Két fivére, Ferenc és Béla a hangszergyárat vezetik. Sternberg György mint főmérnök a hangerősítő berendezések világhírű szakértője lett: „Később amikor mi fiúk vettük át apánk tól az iparvállalatot semmit sem változtattunk a kipróbált elven. »Csak jót!« – maradt tovább a jelmondatunk, amelynek mint szakértők igyekeztünk modern tartalmat adni. Sikeresen fejlesztettük tovább az üzemet, amelyben nagy rész illeti fivéremet Sternberg György főmérnököt, aki a technika óriási fejlődését a hangszergyártás és az akusztikai tudomány terén lankadatlan tetterővel, tudással és invencióval hasznosította üzemünk javára.” (Vidám Újság, 1933) 1936. október 15-től visszatértek az eredeti cégformához. A második világháború alatt tovább működtek. Az alapító feleségét 1944-ben érte a halál. A gyermekek közül Rezső 1944-ben a mühldorfi koncentrációs táborban halt meg, s a holokauszt áldozatává vált testvére, Margit is. A többiek túlélték a háborút és a vészkorszakot. (A család az 1930-as évek végén igyekezett az üzleti életre koncentrálni, s a zsidótörvényeket megelőzve, a gyermekek már korábban az ágostai evangélikus vagy katolikus hitre tértek át.) A világ fogadta be őket Sternbergéket a második világháború után 1948-ban államosították. Az életben maradt családtagok egy része Amerikába emigrált, rokonaiknál találtak új hazára. A Sternberg gyerekek közül Ferenc és – házasság utáni nevén – Sternberg-Geiringer Flóra 1939 júliusában Bécsen és Németországon keresztül a franciaországi Cherbourg kikötőjéből az Európa hajón az Egyesült Államokba utaztak. Sternberg Béla először Londonba indult, majd az emigrációs iratok szerint 1947-ben a kanadai Montrealban telepedett le. Sternberg György főmérnök szintén Montrealban kötött ki 1948-ban, előtte testvérénél Tivadarnál lakott a Virginiai Norfolkban. Új nevén, Theodore Sternbergként 1946 májusában utazott ide feleségével Rosenblatt Bellával. Soha nem tért haza. Új hazájában Mozart Music Store (Corporation) néven megalapította új, saját hangszerüzletét, amelyet majd negyven évig vezetett. Testvére, Ferenc ugyancsak itt, Norfolkban telepedett le magyar feleségével, Fischer Erzsébettel. Ferenc és Tivadar a Norfolki Forest Lawn temetőben nyugszik. (Ferenc sírjára, az üzletre emlékeztetve a „Mozart” név is felkerült). György 1954–1955-ben visszatért Norfolkba, talán ő is beszállt az üzletbe. Sternberg Béla később hazatérhetett, 1973-ban, feleségével, Juszter Rozáliá val egy évben halt meg. Sírjuk a Kozma utcai temetőben őrzi emléküket. A Rákóczi úti székház átvészelte az ostromot, de a régi homlokzati freskók eltűntek. 1949-ben már ebben az épületben működött a Hangszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat. Sternberg Pál felesége, Goldner Róza itthon maradt, és a szakmában dolgozott. 1949-ben a Lyra Hangszerkereskedelmi Vállalat igazgatójaként tűnik fel, amely ekkor a valaha szintén a család (Sternberg Dezső) tulajdonában lévő vállalkozás, a Musica Rt. korábbi telephelyén, az Erzsébet körút 19. szám alatt működött. A régi Sternberg hangszergyárban az 1950-es években továbbra is hangszereket készítettek. 1949-ben a magán nagykereskedelem felszámolása befejeződött. Szeptemberre a játék- és hangszerszakmában kereskedőket is államosították. A cég neve 1949. július 28-tól Hangszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat lett. A hangszerek forgalmazását átvette a már többször átalakult hatalmas monopolcég, a Sport-, Hangszer és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat, amely 1955. január 1-jével kezdte meg működését. 1967-től a TRIÁL nevet vette fel. Sternbergékre már csak a „Szonáta” hangszerbolttá átkeresztelt Rákóczi úti üzlet emlékeztetett, amely a 2000-es évek elejéig működött. Ma már csak a világ számos országában fellelhető antik hangszereik, hanglemezeik, valamint néhány régi dokumentum és ezernyi reklám emlékeztet Európa egyik legnagyobb hangszergyárosára és -szállítójára. ● A képek forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum A sorozat a MAZSÖK támogatásából valósult meg. A Rákóczi úti üzlet
