Budapest, 2018. (41. évfolyam)

2. szám, február - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Sörös vagy boros?

BUDAPEST 2018 február 20 a fajtákat, a történeti hűség viszont mind­untalan visszakanyarodik a kiindulópont­hoz. Ne legyenek illúzióink... – A Dreher–Aich–Haggenmacher csalá­dok közötti üzleti kapcsolatot rokoni szá­lakkal erősítették; vagyis egymás között házasodtak. Dreher Jenő feleségével, Hag­genmacher Lilyvel, a közös birtokok gya­rapításán és a söripar fellendítésén dol­gozott. Kialakították az alvállalatokat, és természetesen egy kézben tartották. Még reklámversikét is faragtak: Nézd, hogy hí­zik a kis bébi: Dreher-tejet adnak néki... Bámulva vonulnak a sétálók, a hatalmas, boltíves termekbe képzelik a serfőző káda­kat. Templom a föld alatt? Hitetlenkednek néhányan, és nehezen tudják elképzelni, hogy a bombázások elől ide menekítet­ték az oltárt, s hogy valaha a munkaadó a lakhatás- és élhetésről is gondoskodott dolgozói számára. – Ugyan nem találtunk feljegyzést róla, de több mint valószínű, hogy a munkások és a tulajdonos család kápolnának hasz­nálták ezt a termet. Három van belőlük. Miután felmegyünk, megmutatom a la­kótömböt, és a lovaspóló-pálya helyét... Sajnos a sörgyártás a trianoni események után jelentősen visszaesett, egyszerűen csökkent a kereslet. Az államosítást köve­tően pedig a Duna Csokoládégyár foglalta el az egykori üzemterületeket. Ki emlékszik a csúcstermékre? Néhányan csillogó szemmel látják vi­szont a Százszorszép desszert impozáns dobozát. – Nagyanyámé volt... Nyilván üres már, de szolgálhatok helyette Dunakaviccsal és Franciadrazséval... Furulyarágót sajnos nem tudtam szerezni mára... Továbbvonul a csoport, s rövidesen az egykori likőrgyár nemrég feltárt, csempé­zett labirintusába érkezik. A százötven­nyolcas teremben kidobott Varia-bútor, a mellette lévőben politúrozott iratszek­rény, előtte szétszórva írógéppel írt ira­tok kelletik magukat történeti kutatásra. A százhatvanhetes terem felől színes gu­miruhába öltözött békaemberek érkez­nek, és lengyelül beszélnek. Láthatólag jól ismerik egymást. Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére em­lékeznek... A fiatalabb korosztálynak fo ­galma sincs, miféléket beszélnek össze a nyugdíjas résztvevők, áhítattal lesnek be­felé, ahol egy teremnyi kéklő medencében merülnek alá az extrém sportoknak hódo­ló baráti csapatok. – Sokan járnak ide búvárkodni, egyszerű­en azért, mert nemigen találni Közép-Eu­rópában ilyet, vagyis a bemenettel azonos kijáratú merülő helyet... Közel harminc méter mély... A sétálók megilletődve szemlélik a kő­bánya rejtett értékeit, s miután az egykori Dreher-villánál a felszínre bukkannak, alig is lepődnek meg azon, hogy itt van Buda­pest földrajzi középpontja. ●

Next

/
Thumbnails
Contents