Budapest, 2018. (41. évfolyam)
2. szám, február - Simplicissimus Budapestje
vá elegáns lifttel lehet lemenni. (Az ajtókra igen csinos négyzet alakú nő- és férfiábrázolások kerültek, kár, hogy korban nem illenek a Zeneakadémia 1907-ben átadott épületéhez, lévén art deco stílusúak, s az az I. világháború idején jött divatba.) Tudtommal csak egyetlen budapesti előadó-művészeti helyszínen nem torlódnak fel a magukon könnyíteni óhajtók: a ferencvárosi Budapest Music Centerben (BMC), ahol összesen 72 mosdó létesült, arra a nem életszerű helyzetre, ha az összes itt működő rész-intézmény egy időben megtelik, és az épületben egyidejűleg 1500 ember tartózkodik (Gőz László szíves közlése a nyitáskor). Meg kell hagyni egyébként, hogy a MűPa vécéhelyzete is tűrhető. Ha már erre az illetlennek számító témára tereltem a szót, akkor megemlítem, hogy különösen a budapesti új és drága éttermekben kétfajta nemes versengés alakult ki: a férfi és nőábrázolás tekintetében, illetve abban, hogy kézmosáskor a vizet hogyan kell elővarázsolni. Mert csak a legritkább esetben egy csap elfordítása útján. Általában egy nem nyilvánvaló helyre kell dugni a kezünket. A csap alá, fölé, vagy suhintani kell ... Ez általában a tervező számára logikusnak tűnő piktogrammal el van magyarázva, de ritkán magától értetődő. És ha a víz meg is indul, akkor mindjárt itt a másik probléma: a folyékony szappan – azt vajon hogyan csurgathatjuk elő? High-tech anno A Fortepan sok ezer megjelenésre váró fotója között van egy téli kép az Andrássy útról, amely egy földalatti-lejárót ábrázol. Ezen vette észre az egyik szerkesztő azt a korabeli high-tech megoldást, amely egy lámpa felgyulladásával jelezte, hogy jön a vonat, érdemes kilépnünk, talán még elérjük. (A felirat: „Jön, ha a lámpa ég.”) Ez a megoldás az 1973-as átépítéskor tűnhetett el. Köztudomású, hogy az eredeti lejárók sokkal díszesebbek voltak, a vonalon mindenhol. A Deák téren különösen szépre sikerült, ezt egy üzlethelyiséggel kombinálták, ott sokáig halcsarnok működött. A jelenlegi, hetvenes évek eleji fájdalmasan igénytelen. Talán egyszer, ha majd sor kerül a környék feljavítására, visszaépül az eredeti. Talán nem lenne aránytalanul drága mulatság. Néhány éve igen eredeti módon modernizálták az Evangélikus Múzeum portálját. Megvan a színvonal, ami a környék etalonja lehet. Búcsú három pesti helytől Itt a BUDAPEST hasábjain rendszeresen elsiratunk régi fővárosi boltokat, intézményeket. Jól tudjuk, hogy a változás örök jellemzője egy nagyváros életének – mégis jól esik néhány könnycseppet elmorzsolni felettük... Kezdjük a legfájdalmasabb veszteséggel. Valamikor 2017 tavaszán váratlanul bezárt a Balassi Bálint utcában a Szalai (Szalay? – a tréfás cégtáblán a cukrász nem döntötte el, hogy melyik névváltozata az érvényes). Ez működésének 100. évében történt, hiszen Szalai István 1917. december 17-én nyitotta meg üzletét, eredetileg a mai Európa Kávéház helyén, amelyet aztán 1949-ben államosítottak. Simplicissimusnak szép emléke fűződik hozzá. Az első magyar nyelvű Budapest könyvének sajtóbemutatójára kapott tőlük egy tortát, amely a város kulcsát formázta. Annak ellenére, hogy a könyv – nem is nagyon finoman – cikizte a bolt berendezését. Másik vesztesége a városnak a Paulay Ede utca 53. szám alatti Falafel Faloda, amely a város rendszerváltás utáni első korszerű salátabárja volt. A lassú, de folyamatos áremelkedés itt szépen mutatta az inflációt. Mindig zsúfolt hely, ha a falafel golyók elfogytak, a kisasszony csengettyűvel jelzett a konyhának. Ám valamiért gyakran szólni kellett. (Nem törődtek azzal, hogy a falafel nem csak a mintegy húsz összetevő egyike, hanem az a lényeg.) Egy idő után kezdtek leveseket is kínálni – ezt a törzsvevők eltévelyedésként értékelték. A harmadik bezárt intézmény a Kotkoda baromfibolt, közkeletűen rántottcsirkés. A Semmelweis utca 19. szám alatt, a Röser bazár Duna felőli kijáratától közvetlenül jobbra. Harmadik generációs családi vállalkozás, a „kis választék, jó minőség” jelszó jegyében működtették. Nem tudták, de tették: „boldog csirkét” rántottak – a kerekegyházi, nyáregyházi tanyákon, ahonnan a feldolgozatlan árut hozatták, kukoricából és borsóból készült darával etették az aprójószágot. Az üzlettel együtt az a tudásdarabka is értelmét vesztette, hogy „a Kotkodában kacsát és libát csak szerdától péntekig árulnak, csirkét és pulykát mindig”. „Neked csak Dezső”: egy komoly intézmény születése Vannak olyan üzlethelyiségek, amelyeken átok ül: ilyennek számít a rendszerváltás óta a Rákóczi út 29., a Stáhly utca sarkán.A változó nevű étterem jó ideje „nem volt rajta a térképen”. A nevét sem tartották számon a gasztro véleményvezérek. A tréfásan hangzó, könnyen megjegyezhető név nem a tulajdonosra utal, hanem A tanú című filmben megszeret hető disznóéra, Dezsőére, aki, mint az köztudomású, feketevágás áldozata lett. Évekig egy hangulatos, de szűkös Dohány utcai vendéglő viselte. 2017 őszén költöztek át a közeli, tágas sarokhelyiségbe, ahol már ez a felirat fogadja az arra járót: „Neked csak Dezső Brewpub & Bistro”. Az angol nyelvű terminus olyan sörözőt jelöl, ahol helyszíni főzés folyik. Látványos intézmény született, Simplicissimus szimata azt súgja, hogy ezúttal elmúlt az átok, tartós sikerre lehet számítani. Képzeljék, 32 csapból folyik a friss, habos korsós termék! A Rákóczi útra néző oldalon van a héttartályos látványfőzde. Az ételkínálat mellé újhullámos kávékat is felszolgálnak. Simplicissimus azt mesélte, hogy első látogatásakor nem tudott ellenállni egy második pohárnak, ám azt szinte azonnal fellökte. Az azt kísérő gyors intézkedés, őszinte sajnálkozás, a szívébe lopta az új intézményt. Emellett azt a gondolatot is elültette benne, hogy a Gondviselés szólt közbe: ő bizony egy pohárnyira van hitelesítve. ● 15
