Budapest, 2018. (41. évfolyam)

12. szám, december - Buza Péter: DÍSZMAGYAR - Borzalmas, amit velünk tettek!

9

Horvát Terike meg az Imre!?

– kérdezte a párt és a szakszervezet. – Az árokparton: nemináriumon – viccelődött a férjem. Sós

megsér

tődött. Az első adandó alkalommal feljelentette. Arról beszélgettek nagyobb társaságban, hogy hamarosan meglesz a választás, ki játsz

sza majd Döbrögit. De a szót Imre elvétette. Változást mondott, nem választást. Rádaásul a kövér urasággal kapcsolatban! Gyula odalépett hozzá, és gratulált neki. Összehívták a pártbizottságot. Kiderítették, hogy az uram fasiszta, Tito-bérenc. Akkor még csak fegyelmit kapott. Renner Endre, szintén rendezőasszisztens, pártfeladatként egy térké

pen kitűző gombostűkkel követte a vietnamiak győzelmeit. Az uram reggel, a Filmgyárba tartva, a 7-es buszon belenézett a szomszédja Szabad Népébe. Beért. Megszólította a gombostűzőt: – Bandikám, nem itt, hanem ott. – Hát ezt honnan tudod? – Na ja, nekem megvan a saját kémszervezetem – viccelt Gyula. Amerikai kém! Azonnali hatállyal kirúgták. A kitelepítés éveiben kubikusmunkát végeztettek vele, később betoncsillés lett a budafoki építőelemgyárban. Mind a két keze tönkrement. Egy távoli rokonunk, az Opera régi igazgatójának az özvegye, beügyeskedte díszítőnek. Akkortájt rehabilitálták éppen a szocdemeket. A Filmgyár tévedésből – azt hitték őt is szocdemség miatt rúgták ki annak idején – visszavette. De pár hónap múlva már azt terjesztették róla, hogy ötvenhat, azaz az ellenforradalom rehabilitálta. Szívinfarktust kapott, amikor meghallotta, hogy újra a kirúgás fenyegeti. A nagybátyámhoz, Prochnow Ferihez fordultam. – Ha egy nagykutya a késem alá kerül – biztatott –, addig nem varrom össze, amíg nem tesz valamit. S egyszer tényleg alkalma volt beszélni valakivel. Gyula kegyelmet kapott. Közben Walt Disney forgatott itt filmet. Zeneértő, perfekt német és angol segítőt kerestek, rábízták a feladatot. Remekül helytállt. Bérgyártatók jöttek sorban mások is később, főleg német stúdiók, végül meghívták, dolgozzon csak nekik. Az ORI kiközvetítette, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján kimehetett. És akkortól bejárta szinte az egész világot, koprodukciós rendezések közreműködőjeként. Ez volt a csúcs. De hamarosan betegeskedni kezdett. Húsz éve halt meg, hetvenöt évesen. Halála előtt fél évvel forgatott róla Szerény személyem címmel egy dokumentumfilmet a Hunnia, Nádasy László

rendezte. Magyar karrierje nem volt soha. Aczél kihirdette: Kormosnak semmit! A Jászay nővérek karácsonyi ajándéka Kormos Töpikének (1952, kitelepítés)

Judit néni kiegészítése a kézirat első változatához