Budapest, 2018. (41. évfolyam)
12. szám, december - Buza Péter: DÍSZMAGYAR - Borzalmas, amit velünk tettek!
7 – Mindenki ott húzta meg magát, ha légiriadó volt – adja tovább édesanyja szavait Barna. – Évekig játszottam aztán a többi környékbeli kölyökkel a romokon. Jártam egyébként többször Halászék házában, igaz, rájuk nem, csak arra emlékszem, hogy a falak is tele voltak kárpitozva perzsaszőnyegekkel. Náluk gazdagabb emberek nem igen laktak a környéken. Hogy mi lett az ezüstneműekkel? Talán néhányat mégis visszaszerzett a család az épületet megöröklő házmesteréktől. Hogy aztán apránként eladogassa. Néhányat megtaláltam – papíron – a remek ötvösmunkák közül. Sajnos a katalógusok, amelyekben a húszas-harmincas években szerepelnek, nem közölnek részletes leírást. (Ld. a keretest.) Egyébként, nem csak Adolárral, Schäffer Annával is lehetett gondja a családnak. Első, ifjú férje, Hauschild Géza sikertelen műegyetemi vizsgája után öngyilkos lett. A tragédiába fiatalon beleöregedve az asszony hozzáment a bizonnyal autokrata habitusú Halász doktorhoz. Végtelenül aranyos, kedves hölgy lehetett – állítja róla Kormosné Rados Judit. – De idősebb korára ő is megbolondult. Olimpikon a tyúkólban Mariska és III. Antal egy ideig a Királyi Pál és a Kecskeméti utca szegletén, a híres férfiszabászatot is befogadó Schäffer-házban élt. Az után, hogy a mágnásszabó kisebbik leánya, Anna férjhez ment, költöztek a Vámház körút 15. szám alatti saját lakásukba. Fiuk, a negyedik Antal kezdetben érdeklődött ugyan a pénzügyek iránt, de amikor nagybátyja, Imre bankjában elindulhatott volna felfelé a szamárlétrán, rájött, nem neki való a hivatalnokoskodás. Kivonult a vácegresi Schäffer-tanyára, s kézbe vette a gazdálkodást. Addig a családból mindenki a tiszttartóra hagyta, hogy lopja el bátran a bevételt, nem kellett az egzisztenciájukhoz ez a summa. A mágnásszabó unokájának viszont igencsak szüksége volt a jövedelemre. Élvezte is, míg be nem hívták a páncélosokhoz. Azon melegében részt is vett az elhíresült debreceni csatában. Már ő lebontotta a szép, igényes tanyasi nyaralóház felét (Mária és Anna a társtulajdonosok), még korábban a másik traktust vak katonák szanatóriumának rendezte át a Halász házaspár. A száz holdakat, a Schäffer- birtokot persze elvették negyvenötben. Negyedik Antal gyógyszergyári segédmunkásnak állt. Kollégája volt s velük együtt lakott a Vámház körúton az állomáshelyéről elmenekült dr. Grosschmid Pál : negyvenötig Nógrád megye nógrádi járásának főszolgabírója. Márai nak és Radványi nak unokatestvére. Persze nem Szomszédok Az a gyanúm: önmagáról, saját sorsáról mintázta kívánságát Halász – első generációs gőggel tartva a távolságot felesége mágnásszabó és fővárosi főhivatalnok rokonságától. Az egyesület 1947 szeptemberi ülésén mondott le jogai érvényesítéséről. Olyan indokolással, ami félreérthetetlenül bizonyítja: a dolgok nem egészen, sőt! egyáltalán nem úgy zajlottak, ahogy a család később rekonstruálta azokat. A Halász-villa nem lett romhalmaz, csak az emeleti szint károsodott. Az ülés jegyzőkönyvében az is olvasható, hogy a bombacsapás a „közvet len szomszédos telek pincéjében” sujtotta halálra Annát s Halász Aladárt. A tervtári anyag – kézbe kellett ezek után vennem – azt is megmutatja: a Sánc utca 3/b. szám alatta villának (1947-től közelmúltbeli megszűnéséig a TIT URÁNIA csillagvizsgálója) egyáltalán nem volt pincéje. Vagyis azt nem is erősíthette meg Halász, hogy kincseit s a saját életét megvédje. Két házszomszédja közül a 3/a. számú ugyancsak 1931-ben épült, a nemzetközi hírű földrajztudós, Haltenberger Mihály családi otthona ként. Két gyermeke volt. Fia, a Kozák ra magyarosító Mihály , legendás hírű sportújságíró, aki „osztályidegenként” sokáig csak külsőzhetett az MTI-nél – mint unokaöccse, Holéczy Barnabás , az MTI néhány éve elbocsátott fotósa meséli. (Az ő édesanyja volt a földrajztudós lánya). Ami pedig a pincét illeti, Haltenbergeréknek csak szerény széntárolója épült ki a föld alatt – s ami perdöntő, negyvenötben az ostrom nem rongálta meg a házat. Annál inkább Halászék másik szomszédját, az 5. számú földszintes épületet! Amelyhez még az 1890-es évek elején valóban terebélyes pincét is vájt a kőbe akkori építtetője, Weltzl Ist ván, fővárosi alkalmazásban álló építésvezető. Negyvenhárom évesen, 1898-ban halt meg, árván hagyva családját. Özvegye, Miletin Franciska élt még 1945-ben, azon a januári éjszakán is, amikor más, náluk rendszerint meghúzódó utcabeliekkel együtt földig rombolta, elpusztította házát a háború. A harmadik Zachár Antal – a mágnásszabó idősebbik leányának férje (a fotó jobb szélén) - egy sikeres vadászat trófeáival Kártyaparti Zachár Imre (középen az asztalnál) Thököly úti családi bérházbeli lakásának nappalijában (1940 körül) A negyedik Zachár Antal vette át a Schäffer-tanyát (1938)
