Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Zappe László: A zsarnokság zsarnokká tesz – A Caligula helytartója a Nemzetiben
BUDA PEST 2018 / 10 32 A zsarnokság zsarnokká tesz – A Caligula helytartója a Nemzetiben Zappe László ¤ Székely János 1972-ben írta a Cali gula helytartóját. Magyar íróként Romániában, ahol Ceauşescu a szokvá nyos kommunista diktatúrának nemcsak a keményebb válfaját gyakorolta, de azt még erős nacionalista éllel is megtoldotta. A költő, drámaíró tehát nyilván a bemutatás reménye nélkül, és a színszerűség vélt vagy valós követelményeire amúgy sem sokat adva alkotta meg szövegét, amely tulajdonképpen nem is egyéb, mint egy hatalmas, filozófiai dialógus a hatalom természetéről. A pábeszéd résztvevői: egyik részről a római hadvezér, Petronius , aki pa rancsba kapta, hogy a római császár, Caligula szobrát helyezze el a zsidók je ruzsálemi templomában. E szimbolikus gesztus jelentését, jelentőségét nyilván ma sem kell magyarázni. És bizonyára azt sem, hogy a humanista gondolkodású római katona és az éles elméjű zsidó főpap között e tárgyban kialakult diskurzusnak megírása idején minden szava a kor politikai viszonyiról szólt. Társadalmi diktatúráról és nemzetiségi elnyomásról. Székely János filozófusként és nem drámaírói szemlélettel gondolta végig a problémát. Talán éppen ettől lett műve végül is az egyik legerősebb magyar dráma. Nem megformálásában, hanem gondolati, szellemi lényegében hordozza a feloldhatatlan konfliktust. Amit egyébként szinte a darab elején meg is fogalmaz a zsidók szószólója, mondván, hogy a feladat végrehajtása lényege szerint lehetetlen, mert ha a templomba beviszik a szobrot, akkor onnan az isten kiköltözik, tehát az többé már nem templom. Ám a vita mégis folytatódik, mert ez a gesztus egyúttal egy nép lelkének a megsemmisítését is jelentené, azaz mindenképpen egyenlő lenne a népirtással. Márpedig a felvilágosult római ezt semmiképpen sem venné a lelkére. Így apránként a birodalmi eszme letéteményeséből, a hatalmas impérium öntudatos harcosából a szabadságjogok védelmezőjévé lesz. Természetesen nem a lélektani realizmus természete szerint, hanem az elvont gondolkodás logikája mentén. Új meggyőződéséért már a mártírhalált is vállalná, amikor érkezik a hír, hogy a zsarnok császár halott, saját testőrei meggyilkolták. Ám a boldog végnek még mindig van egy apró akadálya. A szobor bevitele körüli huzavona közben Petronius arról értesül, hogy habozásáról feljelentés érkezett a császárhoz, de nem tudni kitől. Úgy látszik, hogy valamelyik segédtisztjétől. Barátja tanácsára a helytartó mindkettőt kivégezteti. Csakhogy amikor már minden elsimulna, kiderül, egyikük sem volt áruló, barátja valamelyik segédtisztje volt a besúgó. Így Petronius kénytelen levonni a konzekvenciát: miközben Caligula parancsát igyekezett kivédeni, maga is Caligulává lett. A zsarnokság végül is mindenkit maga alá gyűr. A Nemzeti Színház stúdiótermében mindenekelőtt a beviendő szobor szúr szemet. Megdöntve függ a hatalmas, nejlonfóliába bugyolált monstrum, amely leginkább a Városliget sarkában egykor kiállított óriásbálnát juttatja eszembe. Lelógó végét a játék kezdetekor csörlővel fölemelik, hogy közlekedni lehessen alatta. A szentélyt, ahová be kellene vinni, vele szemben egy szűkös rés jelzi, amelyen nyilvánvalóan a negyede sem férne át. Szóval azt az elvi, szellemi lehetetlenséget, amit a főpap később bizonyít, a rendező puszta fizikai képtelenségként előre jelzi. Legalábbis nemigen tudom elképzelni Vereckei Rita díszletének másféle értel mezését. Jelmezei ugyancsak könnyen értelmezhetők. A római katonák sötét bőrnadrágokat, vaskos csizmákat viselnek, szóval rettentően katonásak, a zsidók ártatlan áldozatokhoz illő fehérben vannak, kivéve természetesen a királyt. Trill Zsolt a helytartót jól ismert modo rosságainak célszerű használatával adja, keményen férfias, átszellemülten lelkiismeretes, inkább lélekből, mintsem értelemből érvel. Horváth Lajos Ottó mérsé kelt, kordában tartott pátosszal jeleníti meg a zsidó főpap méltóságteljes öntudatát. Szász János rendezése mindenekelőtt a játékot próbálja izgalmassá tenni sok szaladgálással, nagy ricsajokkal és egyén hanghatásokkal, ahelyett, hogy a szöveg mélyének gondolati izgalmasságát próbálná felszínre hozni. A játék azt inkább elfedi, semmint kibontaná.Így az sem derülhet ki, mit látott ma is fontosnak a rendező Székely János művében. Pedig bizonyára találhatott volna olyat is. Olivia Laing: A magányos város Corvina Kiadó • 3990 Ft ¤Míves könyv: riport, memoár és életrajz. A brit író, kritikus a nagyvárosi magány témáját dolgozza fel olyan neves művészek életének bemutatásán át, mint Edward Hopper, Andy Warhol, David Wojnarowicz és Henry Darger . Mit jelent a magány? Hogyan éljük meg, ha nem kötődünk szorosan egy másik emberi lényhez? Hogyan lépünk kapcsolatba másokkal? A technika közelebb hoz minket egymáshoz, vagy végképp a képernyő csapdájába esünk?
