Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Buza Péter: A NAGY HÁBORÚ - Isonzó partján beszédes az éjjel
BUDA PEST 2018 / 10 10a nagy háború A fogolytörzskönyv szerint alacsony férfi, 169 centi. Zömök termetét, kerek állát és sötét arcszínét is édesanyjától örökölte, ahogy magas homlokát, barna haját, szemét. Június 12-én szállították át a székesfehérvári királyi ügyészségre. A Fejér megyei Levéltár alig néhány e tárgyba vágó iratot őriz, az erre az esetre vonatkozó nincs köztük, tucatügy lehetett, igen valószínű, hogy néhány hónapnyi büntetéssel megúszta. Talán végleg Budapesten maradhatott. Ami biztos, Gyoma református anyakönyveiben nincs nyoma házasságának, gyermekeinek. Élt ameddig élt, abból, amiből, ott, ahol. Újabb dokumentált emlékmorzsát nem hagyott sorsa. Megpróbáltam megtalálni nagybátyja, az 1884-ben született Sán dor (Teréz öccse) esetleges leszármazottait. Ő 1906-ban hajózott Ham burgból az Újvilágba. 22 éves volt és nős – írja az Ellys Islandon vezetett lista. Az Amerika fedélzetén érkezett meg New York kikötőjébe, október 21-én. De a felesége nem volt vele. Itt sincs feltérképezhető folytatás. Élő rokont, akár oldalágit, főszereplőnk életútjáról nem kérdezhetek. A Békéscsabai cs. és k. 101. gyalogezred emlékalbuma (Makkay Machalek Pál: A 101-es zászló alatt, 1934), nem közli az életrajzát. Noha nála kevesebb érdemet szerzett hadfiak – köztük az 1899-ben született gyomai Marjai Lajos is, aki csak egy évig szolgált – fényképes életrajzzal szerepelnek a kötetben. Miközben s ráadásul Teréz fia (maga említi szövegében) I. osztályú ezüst és III. osztályú vitézségi éremmel dicsekedhetett. Naplóját maga faragta szerelmes verssel zárja. Egy gyomai leánynak, R-nek ajánlva. Isonzó partján beszédes az éjjel / Harctereket járó gyors iramu szélel / Sohajtások jönek, sohajtások szálnak / Elsuttogott neve asszonynak vagy lánynak / Utolsó gondolat, utolsó sohajtás / Aztán itt is ott is meghal egy jó pajtás / Csak a kóbor szellők ujságmondó szája / Suttog egy-egy nevet míg emlékszik rája. Hol van már a szellő? Hol az emlék? Száz év után... lalkozó, következő számunkban megjelentetni tervezett írásomnak), ükunokája pedig az 1894-ben született naplóíró: „... a batalion fölosz lik (...) március 26 elhagytam századom (...) negyven hónap nekem elég volt, harcoljon kinek kedve van (...) lógtam ide oda (...) Szilézia földjén vagyok, arany élet van, ezt már megérdemlem, ijet még ugy sem próbáltam, csak könyebb 20 ezer sztrájktörőt féken tartani mint egy ezred taljánt. Október 30 fölbomlott a rend fegyelem, mintha sejtenénk valamit, Nem értesülünk otthon mi fojik, csak úgy fülhegyről haljuk. Nov 1 a Lengyel légio lefegyverzet, sapka rózsáikat leszagatták (...) éjel egy földimmel szerencsésen haza értem(...). Nyomtalanul A napló végén három dátum is olvasható. Az első: Gyoma, 1918. november 4. A tényleges hazaérkezés napja. Majd a következő: 1919. január 21. Ez a hivatalos leszerelés dátuma. Végül: Budapest, 1921. május 9. Talán a jegyzetekből összemásolt napló tényleges befejezésének dátuma. Marjai Lajost e szerint 1921 késő tavasza Pesten találja. 1920-ban is itt élt már, a Rózsa utca 79-ben, nem messzire – s ugyancsak a Terézvárosban – a mamától. Marjai Terézia asszonyneve – láttuk – Annabring Józsefné. Nem tudjuk, hogy kübekházi elszármazású ura mikor vette nőül, s férjéről is csak annyit, hogy 1867-ben született, s hogy a tízes években vezetőségi tagja az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek. (Pesten élt 1865-ben született bátyja is, Antal , aki a MÁV asztalosaként, s később újpesti háztulajdonosként többre vihette talán, mint József). A kübekházi sváb családokat – száznál jóval többek sorsa volt ez – 1946. május 14-én vagonokba dirigálták (Annabringéket, hetüket, az 1107/2, 3 és 4. lajstromszámú kocsikba). Tőlük vagy leszármazottaiktól aligha tudhatnánk meg már bármit is a naplós Marjai Lajosról. Akiről időben az utolsó adatom az az 1921 májusi dátum, amivel naplóját zárja. Egy évvel korábbi, háború utáni életének egyetlen mozzanatát ismerem. 1920. június 9-én utcai rablásért letartóztatták Pesten. Marjai családtörténet Tősgyökeres gyomai família a Marjaia ké. A Körös-parti település a hódoltság idején néptelenedett el. 1705 és 1710 között hol a kurucok, hol a labancokkal szövetséges rácok dú lá sai teszik lehetetlenné itt az életet. Népessége – a betelepítések nyomán – a 18. század közepére-végére éri el hajdani lélekszámát, aztán a 19. század végére a tízezret. Lakói többsége, kilencven százaléka a református religió követője. Ami nagy szerencse, ha az ősökre vagyunk kiváncsiak. Papp Tibor nagytiszteletű úr az 1700-as évek közepétől rendszeresen vezetett egyházi anyakönyvi bejegyzések birtokában sokat tud segíteni – és segített is – a család nemzedékeinek feltérképezésében. Az olvasható ki az adatokból, hogy az első Marjai – Mar jai Kis Bálint (1716–1796) – lehet az ősapja minden ehhez a gyomai családhoz tartozó férfiági leszármazottnak. Fiai: Bálint, János és István a házas ságaikkal – azokat már itt jegyezték be a mátrikulába – az 1770-es évektől kezdték építeni a maguk familiáris ágát. János meg István ágán bő száz évvel később megszületett az a három Lajos nevű fiú, akiknek bármelyike lehetett volna a naplóíró, egészen addig élő hipotézisként, míg esetleges élő leszármazottaik segítségével ki nem tudtam zárni a másik kettőt. Egy ilyen közlemény természetével nehezen volna összeegyeztethető, hogy a részletekbe mélyedjünk, úgyhogy csak a szerepében azonosított, 1894-ben törvénytelen gyermekként született Marjai Lajos felmenőinek adatait sorolom fel, vázlatosan. Ősapja tehát Marjai Kis János , aki 1774-ben vette feleségül a falubeli Csala Erzsébetet. Fiuk, szintén János , 1798-ban házasodott össze Vatai Örzsével, s nemzette Sándor t (aki 1802-ben született). Az (első) Sándor 1823-ben az ugyancsak helybéli Sepré nyi Sárát vette feleségül: ők az 1894-ben született naplóíró Marjai Lajosnak ükapja, ükanyja. Sáráéknak volt egy Sándor (1824– 1885) és egy Lajos fia (született 1834-ben). A második Marjai Sándor mészárosként egzisztált a faluban, feleségét Szabó Juliannának hívták. Lajos pedig egy másik első világháborús gyomai Lajosnak (született 1899) lett a dédapja. Főszereplőnk, a naplóíró Lajos édesanyját Marjai Teréznek hívták, az 1722-es helyrajzi számú gyomai tanyán élve hozta világra a fiát. Teréz apja Sándor – ő a harmadik e néven a családi ágon –, 1870-ben vette nőül V. Szabó Erzsébetet. Több gyermekük is született, de csak az egyik, egy fiú, (a negyedik) Sándor, Teréz öccse érte meg a felnőttkort. 1884-ben született – és 1906-ban kivándorolt Amerikába.
