Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Sírjaink domborulnak
sétálunk, sétálunk A sírkert története 1849-ben kezdődött, miután a mai Lehel tér területén fekvő temető betelt. Az egyszerű polgárok itt még mint külvárosi területre temetkeztek, mivel akkoriban olyan messzinek számított a Belvárostól, hogy például a budaiak nem is nagyon látogatták. 1885-től dísztemető lett belőle, és mivel a társadalmi elit tagjai szerettek híres emberek mellé temetkezni, időben helyet váltottak maguknak. Először a falsírboltok mentén haladunk, amelyek nagyrészt körülhatárolják a területet. Felhívom a figyelmet az időrétegek találkozására... A kerítés mentén tekintélyes családi nyughelyek magasodnak a 19. századból, mohás, szürke köveken cirill és görög feliratos vésések rejtenek nevet, dicsőséget, előtte gyeptemető a II. világháborúban elesett katonák emlékére, hasonló talányokkal, nem sokkal arrébb az ötvenhatosok következnek. Putyin elrendelte, hogy a világon minden szovjet sírt újítsanak fel... Az Internet népének nehéz újat monda ni, rögtön érkezik a javítás. Orosz. Azt mondta, orosz katonai sírokat... Mielőtt jelentősebb történelmi állásfoglalás fogalmazódna, a túravezető kiigazítja a kedélyeket. Amikor még a templomok kertjébe temetkeztek az emberek, nem keveredtek a vallások. Most viszont már református, katolikus egymás mellett nyugszik a görög-keletivel. Egyébként a megfogalmazás is változott: akkoriban görög volt mindenki, aki a Balkánról jött, kereskedelemmel foglalkozott, és letelepedett a Duna mentén. Itt van például Gozsdu Manó sírja, aki egy román-macedón ügyvéd volt, de Magyarországon élt és halt. Most pedig Petőfi Sándor sírboltja felé vesszük az irányt, aki ugyan nem fekszik benne... Ez az igazi csali a következő látványossághoz, a kerekek szaporán vágnak utat az avarban, elvégre mozogni is jöttünk, nemcsak bámészkodni. De hát Petőfi elesett a csatában! Kiket rejt a sírbolt? Végül egy széles út kanyarulatánál megállék a kanyargó Tiszánál... Vagyis a kő posztamens előtt, amelyen egy két méter magas bronz turulmadár (börtönéből szabadult sas) az örökkévalóságig tartja csőrében a köl tészet lantját. Az embereknek minden időben szükségük van rá, hogy meglátogassák szeretteik sírját a temetőben. Petőfi Segesvárnál valóban elesett, de akik rajongtak érte, nem akarták elhinni a halálhírét. Holttestet nem találtak, ezért közös sírboltot emeltek, amely a költő szülei, Szendrey Júlia, valamint Petőfi Zoltán, és Petőfi István hamvait rejti. Egyik legjelentősebb nemzeti emlékhelyünk... A látogatók áhítattal néznek körbe, egy gyalogcsoport Arany János külső koporsója és a Margitszigetről áttelepített évszázados fái felől éppen idefelé tart. A romantikus, itáliai árkádsornál még többen nézelődnek; Deák Ferenc mauzóleuma mellett pedig a híres művészparcella gerjeszti az érdeklődést. Blaha Lujza is itt van eltemetve! Jókai Mór... Ady Endre s vele öccse, Ady Lajos, valamint édesanyjuk, Ady Lőrincné, Pásztor Mária. Az Aich-család!? Ismerős név... Igen, sőt a Haggenmacherek is... Közülük többen itt nyugszanak...Nevük lefordítva szakállaspuska-készítőt jelent, holott molnárok voltak, később a Dreher sörgyáros családba is beházasodtak. A síron Szent Hubert vadászszobra látható. A monda szerint, amikor Hubert vadászat közben egy szarvasra emelte a puskát, annak szarvai között Isten jele, a kereszt jelent meg. Egyébként a család egyik tagját hívták Hubertnek...Most pedig kanyarodjunk Vörösmarty és felesége, Csajághy Laura nyughelye felé. A biciklisek kedvtelve pattannak, mintha nem is temetőben, hanem nyíltszíni szoborparkban kerekeznének. Szél rázza az ágakat, de nem komolyan, az október kegyeskedik napfényt is juttatni az előnyös fotókészítés érdekében. A rengeteg mélyén azonban minden év- és napszakban homály uralkodik, gyalogos ember ide aligha teszi lábát. Jó kis rejtekhely... Csinos nyaraló... A végső nyugalom... Változatos nézőpontok ugyanazon témára; a fák között egy romjaiban is pompás sírkápolna asszisztál az idő múlásához. E vadromantikus tisztáson Krausz Ida, és fia, Krausz László nyugszik. Életüket viharos korszakok jellemezték, majd sorsukat egy tragédia pecsételte meg: a frontról hazatérő fiú öngyilkos lett. A mauzóleumot apja, Krausz Simon bankár állítatta... Ó, hát semmi sem tökéletes... A társaság tagjai eltűnődnek a pénz és más hatalmasságok összefüggésén, valamint azon, hogy a nagy embereket (értsd: férfiakat), miért temették külön a feleségüktől (mert a társadalomnak joga volt kiszakítani őket a család kötelékéből), s hogy temetőben miért látható mégis annyi női akt. A síremlékek ornamentikájában gyakori allegória a Krisztus-képmás, az angyalfigura vagy más szakrális alak (antik vagy keresztény forrásból), valamint a női testábrázolás. A művészi megfogalmazás szerint az ellenséggel, a halállal szembeni ellenállást vagy a fájdalommentes szép halált szimbolizálja; meghalni, mint egy szép hölgy ölén elaludni... Ezt persze férfiak találták ki... Abból, köszönjük, nem kérünk... – rikkant a női szakasz, és már ott sincs, robog előre, mintha mindig is ők vitték volna a zászlót, a férficsikók pedig kapkodják a fejüket, hogy utolérjék. A csoport nem torpan, a biciklisek elsuhannak Beketow Mátyás cirkuszigazgató oroszlános sírja, Tóth Imre földi és égi világ összeütközésére utaló obeliszkje, Jászai Mari nak, a Nem zeti Színház egy darabkáját magába építő síremléke mellett, arrébb a mini Bazilika látható, Ganz Ábrahám síremléke, amelyet maga Ybl Miklós tervezett. Azután újból erdős rész következik, ahol az ötvenes években munkásmozgalmi parcellát alakítottak volna ki – de aztán mégsem. Hja, a természet visszaveszi, ami jár... Újabb gondolatnyi sóhaj az enyészet ligetében. Hívjuk inkább erdőtemetőnek... Német országban több hasonló létezik. A kirándulás folytatódik, s katonától költőig, aggastyántól bölcsőig végigkísérhető két évszázadnyi történelem. Alkotás, rombolás, szerelem, csalárdság, béke és magasztosulás, katasztrófák és üdvözülés, megannyi élettörténet, amelyben emberek igyekeztek valamit tenni, és halálukban is nyomot hagyni maguk után. BUD A PEST 2018 / 10 4
