Budapest, 2018. (41. évfolyam)
9. szám, szeptember - Bardóczi Sándor: Munkakönyves fakopáncsok
BUDA PEST 2018 / 09 32 A FŐKERT úgynevezett csillaggyűrűs kötéssel, roncsolás nélkül teremtette meg a statikai egyensúlyt, s ebben a COBRA kapott főszerepet. A kötélzet egyetlen hátránya, hogy a magas UV sugárzás idővel csökkenti a szakítószilárdságát, így nyolcévente cserélni kell. 2016-ban a Kodály köröndnél található platánmatuzsálem megmentésébe kezdtek bele a FŐKERT-nél. A Sugárút (a mai Andrássy út) legelső, 1883-as telepítésének (egyben a budapesti platánkorszak éveinek) utolsó reliktuma. Olyannyira rossz egészségi állapotba került, hogy csak egy nagybeavatkozás tudta megmenteni. A 2016-ban megtörtént famentő művelet során aprólékosan kitisztítottak 2,5 köbméter korhadékot az odúiból, gyökereit lehetőség szerint megszabadították a körbenőtt burkolatoktól, könnyítettek a koronáján, hogy a meggyengült törzs elbírja az óriási súlyt, dréneztek, sebkezeltek, az odúkat pedig ellátták rágcsálók elleni hálós védelemmel. Az igazán szép famentést árnyalja az a tény, hogy a közút felőli oldalán található töredezett aszfaltburkolat elbontására nem kaptak engedélyt a BKK-tól: ezt Szaller Vilmos elmondása szerint az esetek többségében szinte lehetetlen megszerezni. A FŐKERT kizárólag a kezelésébe tartozó zöldfelületekhez és az azokon létesített burkolatokhoz nyúlhat hozzá. Pedig sok esetben a fahely környezetének összehangolt átértelmezése nélkül a fáknak nem lesznek sokkal jobbak az életkörülményei. Van azért arra is jó példa, hogy a burkolatfelszedés is megtörténik. A Kodály körönd platánjának például létezik egy „testvére” is, ami nem közterületen áll, hanem a FŐKÉTÜSZ udvarán, az Eötvös utca 27 szám alatt. A fa -ápolóknak vele is volt már dolguk, belsejéből eredeti keramitburkolatot is kibányásztak, amit az évtizedek során maga alá gyűrt, feltört és túlnőtt. De találtak már fagyökerek által benőtt törökkori ágyúgolyót a vároldalban, ahogyan világháborús repeszek, töltények is rendre előkerülnek, mélyen benőve. Egész kis helytörténeti kiállítás Szaller Vilmos irodája. Vénségek bajnokai Viszonylag szem előtt lévő példája a mentésnek a város szívében, a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Széchenyi téren álló idős akác, amelynek kora bizonytalan. A városi legendák szerint az első pesti Duna korzó fasorának megmaradt példánya, ám ezt a feltételezést korabeli fotókkal (Ferenc József kardvágásának felvételeivel) némelyek cáfolták. Minden esetre kétségtelenül matuzsálemnek számít a Belvárosban. Két világháborút és az 56-os polgárháborús körülményeket is átvészelte, napjaink motorizációs terheléséről nem is beszélve. Törzse 1970 körül kezdett vészesen megdőlni. Azóta a FŐKERT többször dúcolta alá, a dúc kimozdulásával nemrégiben újabb alátámasztás megtervezésére és kivitelezésre volt szükség. A sikeres beavatkozásnak köszönhetően tovább élhet. A faápolók vezetője lelkesen meséli a Margit-híd budai hídfőtől északra található nagy tölgyfa történetét. Rosszul indult: a fonódó villamos tervezői villamosmegállót, kandelábert, közműveket terveztek a közvetlen közelébe. Két hónap szívós egyeztetési munkájával sikerült erről az ötletről lebeszélni őket, amit azonnali famentés követett. A hosszanti irányban elhasadt törzs belsejéből kitermelték a szétrepedezett egykori betonos odúkiöntést, korhadékot, azt csavarokkal fogták össze, sebkezeltek. A területen ma már egy jól menő étterem üzemel, aminek az éke lett ez az idős, terebélyes fa. Az étterem üzemeltetője kifejezetten kereste az egyeztetés lehetőségét, közösen határozták meg, hogy milyen burkolat, mennyire közelítheti meg a gyökérzetet, mit kell tenni annak érdekében, hogy az ne vízzáró legyen. Így is lehet tehát, és Szaller szerint lassan érzékelhető a szemléletváltozás a közút- és közműtervezők körében is. Kétségtelen, a faápolók küzdelme igencsak hasonlít a városi idős fákéra: lassan, de szívósan törik fel maguk körül a betont, miközben egyre mélyebbre hatolnak a köves talajban, és megtermékenyítik azt. Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Faápoló Országos Bajnokságot augusztus 24 és 26 között. Második alkalommal adott otthont Budapest a versenynek, amire nemzetközi részvevőket is vártak, a FŐKERT presztízskérdésnek tekinti, hogy a fővárosi cég részt vállaljon a rendezésben. Tavaly a Népliget volt a helyszín, idén pedig a Városmajor: Buda első parkfelülete adott otthont a bajnokságnak, ahol macskaügyességgel másztak fára az alpin technikákban is járatos szakemberek. Ők a jövő, mondja róluk nem kevés szeretettel Szaller Vilmos, aki szerény ember. „Csak a munkámat végzem, és nem tudnám ezt tenni a kollégáim támogatása, segítsége és hozzáértése nélkül” – mondja. Hogy ezt komolyan is gondolja, az abból is látszik, hogy kifejezetten szívügyének tekinti a szakmai fogások továbbadását és fiatalok folyamatos képzését, bevonását. Úgy legyen. Budapestnek nagy szüksége van a famentők új nemzedékeire. Képek forrása: FŐKERT Faápolási Alközpont Az akácmatuzsálem új támasztéka a Széchenyi téren
