Budapest, 2018. (41. évfolyam)
8. szám, augusztus - Kő András: EMANCIPÁCIÓ - Hajós Alfréd házassága
BUDAPEST 2018 / 08 10 Budapesti ügynökség volt, de az ország legtöbb lapjában jelentetett meg hirdetéseket. 1945 után, az államosítással szűnt meg. Kiemelkedően növekedett a Diana cég is, amelynek résztulajdonosai, Pál és Dezső bevették az igazgatótanácsba Hajós Alfrédot. Az ő neve márkanév lett. Blockner Izidornak és Eisler Reginának öt fia volt – Pál, Dezső, György, Imre és Sándor , valamint egy lánya, Vilma. Dezső kezdetben ügyvédként működött, később azonban beleásta magát a grafológiába. Dr. Hajnal Richárd i degorvossal az 1930-ban megalakult Magyar Írástudományi Társaság titkárai voltak. 1944-ben közösen adták ki terjedelmes elméleti és gyakorlati tankönyvüket Ember, jellem, írás címmel, amely máig az egyik legértékesebb összefoglaló mű a magyar grafológiai szakirodalomban. Pál, Imre, Sándor és Hajós Alfréd is részt vett az első világháborúban. Hajós – akkor még Guttmann Arnold – 1899. augusztus 14-én lépett be a császári és királyi haderőbe mint államköltséges önkéntes, akit egy évi tényleges szolgálatra, kilencévi tartalékos és kétévi honvédségi szolgálatra köteleztek. 1916. december 7-től, 39 évesen a harctéren találjuk, ahol „a 10. Isonzó csatában, ellenséges tűzben különös teljesítményt nyújtott”. Ezért a „Koronás Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem szalagján a karddal” kitüntetést kapta. Pál sógora pedig 1916. őszén a „III. osztályú Vaskorona Rend a hadidíszítménnyel és kardokkal” kitüntetésben részesült vitézségéért. Hajós Alfréd 1917. június 16-án így írt a frontról: „Édes véreim, drága Imrém és édes Sándorom. Hol vagytok, és hogy vagytok? Ha van Isten és van irgalom a világon, akkor Benneteket meg fog kímélni a vasnak, a tűznek, a széthulló szikláknak borzalmas veszedelmétől a Gondviselés, és nem fog sebet ütni két jámbor embernek, legeszményibb szülőknek a szívébe a ti tragédiátok. Nem hiszem, és nem is tudom elképzelni, hiszen itt fekszik előttem az Imrének saját kezű írása május 16ról datálva, amelyben érdeklődik s aggódik sorsom iránt. Mert olvasta, hogy az olaszok legnagyobb lökése mifelénk irányult. A Sándor is írt, s várta a választ, olyan lehetetlennek tűnik, hogy bajuk essen. S mégis nyugtalan vagyok, remegek értük. Eh! Várjuk meg a holnapot vagy a holnaputánt, addigra életjelt adnak magukról.” Blockner Izidor barátja, Székely Sámuel 1926-ban írott visszaemlékezéséből tudni a szörnyű folytatást: „...Az optimizmusában megingathatatlan Blockner barátom, jómódú ember létére... még a hatodik hadikölcsönre is jegyzett egy nagyobb összeget. (...) Az ötödik és hatodik jegyzésnél én már iparkodtam visszatartani, és figyelmeztettem családja iránti kötelességére. De az öreg Blockner ekkor föltekintett a feje fölött függő és gipszből mintázott pátriárka arcára, mely az ő édes atyját ábrázolja, és emelt fővel felelte: – Ha öt fiamat és egyetlen lányom férjét felajánlottam a magyar nemzetnek, vagyonom java részét is leteszem a haza oltárára. Egyik fia hat évig sínylette az orosz fogságot [bizonnyal György, aki 1945-ben Auschwitzban halt meg], a másik fia [Pál] nem éppen ingyen kapta ezt a kitüntetést, mert a csatában kilőtték az egyik szemét. Blockner két legfiatalabb gyermeke [Imre és Sándor] , az egyik 18, a másik 19 éves volt, és az iskola padjairól siettek a harctérre. Az olasz harctéren vérzettek el. Együtt és egyszerre mind a ketten. És Blockner, a legjobb apák egyike, akit valaha ismertem, szívet tépő fájdalma ellenére, hősi megadással fogadta a sors megpróbáltatásait.” – Alfréd és Vilma kezdetben a Teréz körúton laktak – meséli Földvári Gergely –, de hamarosan a Báthory utca 5-be költöztek, ahol Vilma apja élt. A II. világháborúban bombatalálatot kapott a homlokzat, több épületelem beomlott. Hajósék Pálékhoz, a Városliget mellé költöztek. Amikor a németek bevonultak, a Wehrmacht katonái harci járműveket tároltak a ház udvarán. Szemben a Gestapo emberei tanyáztak. De I. világháborús érdemeik jóvoltából a Blockner család tagjait – Hajós Alfréddel együtt – tiszteletben tartották, sárga csillagot sem kellett viselniük! Balázs-Blockner Pál egyszer felvette a díszegyenruháját, kitűzte az összes kitüntetését, és felkereste Horthy t, hogy kijárja: a háborús hősök mentesüljenek a zsidótörvények alól. A nyilas uralom sokkal fenyegetőbb volt a német megszállásnál. Egyszer a család épp ebédelt, amikor nyilas suhancok törtek be hozzájuk, és elkezdték pofozni az asztalnál ülőket. Hajós Alfréd felugrott, és rájuk kiabált: nem szégyellik magukat, az első világháborúban kitüntetett hősökre emelnek kezet?! A nyilasok döbbenten elkotródtak. Terepszemle a Margit-szigeten Klebelsberg Kunóval Unokájával, Imrével Emancipáció
