Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Simplicissimus Budapestje
szöveg: X Y kép: X Y 1919 Biciklivel jártál-e a városban? Nem, erre csak erősen felnőttként, a 90-es évektől került sor. Korábban nem volt szokás – megmosolyogtak vagy megszóltak volna, meg veszélyes is volt, hiszen az autósok nem voltak felkészülve arra, hogy jöhet egy biciklis. Mikor ittál nyilvánosan először alkoholt? Hol? Húha. És mit értsek azon, hogy „nyilvánosan”? Étteremben talán a szüleimmel, első gimnazista koromban: ők szívesen boroztak (sört sohasem ittak), és úgy gondolták, étkezéshez egy pohárral a serdülőnek sem árthat. Emlékszel-e később lebontott házakra, műtárgyakra: pl. Nemzeti Szalon? Mindenekelőtt a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházra – fölfoghatatlan gyalázat, hogy azt lebontották, ma se tudok a téren keresztülmenni úgy, hogy ne hiányozna. (A térnek is hiányzik, nem csak nekem, látszik, hogy nem tud magához térni az a tér.) És igen, a Nemzeti Szalonra az Engels (Erzsébet) téren, a Marokkó-udvar nevű bérházra a Bajcsy-Zsilinszky úton a József Attila utca és a Deák tér között, meg a bekanyarodó Westend-házra a Nyugati pályaudvar mellett. Még állt egy nagy bérpalota az Erzsébet híd feljárójánál, az Eskü út-Váci utca-Duna utca által határolt telken, amitől egyértelműbb volt, hogy a Váci utca folytatódik délre, a Csarnok felé. Átmentél-e a Kossuth hídon? Anyámmal nyilván, kiskoromban (1947-ben születtem), főleg míg más híd nem volt, aztán már nem, mert nem esett útba, mi Dél-Budán laktunk a Körtér közelében, nekünk a Szabadság híd volt a legközelebb, ha „bementünk Pestre” (így mondták otthon). Aztán 1957-ben le is zárták a Kossuth hidat, még évekig állt ott, jól emlékszem a látványára, a Batthyány téren két felhajtó rámpája volt (mint a Ferdinánd hídnak a Podmaniczky utcai oldalon, csak kisebbek), ezeket a 9-es villamosnak ki kellett kerülnie, ezért a vágányok ide-oda mentek a Bem rakparton. 1960-ban bontották le, még bámultam én is a bontási munkákat. Szerettem mindig a hidakat. Hová jártál szórakozni? Sehová, szinte. Alig voltak vendéglők, sörözők, ahol jól éreztük volna magunkat mint kamaszok. Volt Ifjúsági Park, egyszer-kétszer elmentem, de ott se éreztem jól magam. Inkább bevásároltunk és lakásokban töltöttük együtt az időt, házibulit csináltunk. Meg aztán minden bezárt korán. Tetszett-e modern dolog? Ó, igen, szerettem a modernséget, főleg a háború előtti (vagy ahogy otthon mondtuk: „az ostrom előtti”) modernséget, például az Árkay-féle vasbeton templomot a Városmajorban, meg a Filmfőigazgatóság épületét a Szalay utcában, a Kúriával átellenben (bár lehet, hogy ez már az ostrom után épült? – Igen, 1950 körül. A szerk.). A későbbiekből is örömmel szemléltem sokat: a Szervita (akkor Martinelli) téren a telefonközpontot, a „Budapest” hengerszállót a Városmajornál, a Déli pályaudvar merész dobozát. És igen, talán mindnél jobban az Erzsébet hidat: szép is volt, híd is volt. Láttam napról-napra, ahogy épül, hiszen arra jártam gimnáziumba a 9-es villamossal, figyeltük, ahogy egymás után beemelik a pályatest darabjait, ráakasztják a kábelekre, míg végül azok szép parabolává feszülnek ki. Ott voltam az Erzsébet híd megnyitásán 1964. november 20-án (úgy tudtuk, hogy november 7-én akarták átadni, a bolsevik forradalom nálunk is kötelező ünnepén, de addigra nem lett kész). Vissza Jókaihoz, azután a mához A hangoknak szentelt (a reggeltől este felé haladó, szépen tagolt) emlékezés ezekkel a mondatokkal fejeződik be: Így végre elcsendesül a város, csak a dunai malmok pitléinek kelepelése s a várost körülvevő mocsarak békamillióinak brekegése tartja ébren az éjszakát, föl-fölriasztva a kaszárnyák előtt strázsáló katona jelkiáltásától, mely a város végéig elhangzik a csendes éjszakában: „Ablögst! Halt wer da? Patrol vorbei!” És most mind ennek a szép hangos világnak vége. Csend uralkodik Budapesten. Ma megint hangosak a pesti utcák. Elsősorban a nagyszámú, ott vigadó fiatal turistától. Ennek oka egy modern áldás és átok. Ennek neve: tömegturizmus. Verkli 1960-ban, ismeretlen helyszínen. (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU BFL XV.19.c.10)
