Budapest, 2018. (41. évfolyam)

7. szám, július - Nemes Tamás: A London szálló emléke – újragondolva

15

tói borok is bővítették az összesen több mint félszáz tételt felvonultató választékot. Gyöngyöző borokból voltak magyar és francia pezsgők, valamint olasz Asti Spumante. A borok mellé vagy akár azokat fröccs nek felspriccelni természetesen nem hiányozhatott a szikvíz sem, és ásványvizekből is igen gazdag volt a felhozatal: a közelebbi forrásokból származó margitszigeti, mohai és parádi mellett teplici a Felvidékről, borszéki Erdélyből, luhi Kárpátaljáról, rohitschi Stájerországból, giesshübli és krondorfi Csehországból, de még Apollinaris is Németország nyugati vidékéről, összesen 16-féle! Sör csakis kőbányai csapolt, rövidital viszont egy sem volt az étteremben.

Végjáték

Dökker Ferenc méltán örvendett széleskörű tiszteletnek: választmányi tagja volt a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetségének, nyugdíjegyesületének és budapesti ipartestületének. Azon túl, hogy más vendéglősökhöz hasonlóan ingyen ebédet adott rászoruló diákoknak (a szegény vidéki tanárok és tanítók budapesti intézetekben tanuló gyermekeinek), vendéglősipari önállóságának 25. évfordulója alkalmából 1913-ban két szakipari alapítványt hozott létre: az egyiket a vendéglősipari tanoncotthon, a másikat pedig a létesítendő vendéglős menhely javára.

1927 októberében bekövetkezett halálával a szálloda bezárt. Az 1931. évi Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Címtárból tudjuk, hogy az étterem az özvegy vezetésével még néhány évig fogadta vendégeit. Miután 1936-ban az addigra már teljesen elhagyatott, hulló vakolatú, leromlott állagú épület áruházzá alakítására irányuló tervek meghiúsultak, végül lebontották, és a London szálló emléke feledésbe merült. Helyén csak 1984-ben épült – a környező épületektől teljesen eltérő stílusú – áruház.

Vagyunk néhányan, akik szerint a döntéshozók átgondolhatták volna, nem érdemes-e inkább megint szállodát építeni az évtizedekig üresen álló telekre az akkoriban egyébként is jelentős szállodai kapacitáshiánnyal küszködő Budapesten. Mondjuk olyasfélét, mint a London volt. Esetleg újragondolva.

világítással láttam el. Nyáron át az utczákra virágos terraszok, az udvaron kerthelyiség áll a közönség rendelkezésére. Konyhám és pinczém jó híre kezeskedik arról, hogy vendégeimet teljes megelégedésükre szolgálhatom ki. Az utazó és a helybeli közönség kegyes pártfogásáért alázattal esedezik a London szálloda, étterem és kávéház bérlője. A »London« szálloda a Váczi-körúton közvetlenül a nyugoti-pályaudvar tőszomszédságában van. Villamos összeköttetés a város minden része felé, úgy, hogy joggal mondható Budapest központjának.” A szálloda, az étterem és a kávéház összes termeit és kerthelyiségét június 14-én, vasárnap nyitották meg ünnepélyesen, a nagy és díszes közönséget Banda Marci remek játéka gyönyörködtette. A Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete is a Londonban tartotta összejöveteleit, az 1900-as évek első évtizedének budapesti cím- és lakásjegyzékeiben pedig egyes vidéki országgyűlési képviselők budapesti címeként is a London szálló szerepel (ahogy más képviselőknél más szállodák). Kecsege és francia pezsgő

Sokan idézik, hogy „a város másik végéből is idejártak hagymás rostélyosáért, cigánypecsenyéért, kitűnő söréért”. Úgy gondolom, ez a méltatás inkább illene egy akár akkori, akár mai kiskocsmához, de nem Dökker Ferenc városszerte híres étterméhez. Egyik, 1910-ben nyomtatott étlapjuk fényesen igazolja, hogy ennél valóban nagyságrendekkel vonzóbb volt a London szálló éttermének gasztronómiai kínálata. Az ét- és itallap oldalain találunk menüt a hét minden napjára délben és este, pénteken reggel is; és természetesen van napi étlap. Ezek mellett még igen szép számmal szerepelnek à la carte fogások: előételként szolgáló hidegkonyhai készítmények, levesek, frissensültek, főzelékek, halak, saláták, „tésztanemű desszertek”, kompótok, gyümölcsök és manapság bárhol elképzelhetetlen választékban egy híján húszféle (!) sajt és túró. A vendég rendelhetett csirkét rántva, sütve és persze pörköltként vagy paprikásként is. Marhából többféle steaket és rostélyost, továbbá bárányt. A vastagabb pénztárcával érkezőket ínyencségek további, lenyűgözően bőséges tárháza várta. Volt libamáj, erdei szalonka, borjúlapocka tökkel, szegy parajjal, pirított máj rizzsel, nyelv, steak tojással, sült szelet citrommal, hazai és külhoni vizekből pedig orsovai kaviár, angolna, ponty, viza, fogas, kecsege, szardínia, ajóka, makréla, hering, harcsa, tengeri sügér és languszta. Lám, igenis volt idő, amikor kaphatott ilyeneket az ember budapesti vendéglőkben. (A Bocuse d’Or szakácsolimpia 2016-ban Budapesten rendezett európai döntőjében a hazai rendezők a kecsegét választották az egyik alapanyagnak, ezért is sajnálatos, hogy itthoni étteremben manapság csak elvétve bukkanhatunk erre a nemes halra.)

A London italkínálatában a borok domináltak: a balatoni, baranyai, tokaji és magyarádi fehérek, az egri, mátrai, szegszárdi (így!) és villányi vörösek, a tokaji és ruszti aszú mellett még Bordeaux-i, Rajna-vidéki, ausztriai és por-Dökker Ferenc hirdetése. Vendéglősök Lapja, 1909. 09. 20.

Dökker Ferenc vendéglője a London szállodában, 1902.

Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény