Budapest, 2018. (41. évfolyam)

6. szám, június - Bojár Iván András: ÉPÍTETT VILÁG - Szélsőséges feltételek között

BUDAPEST 2018 / 06 24épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ Visszhang A Clark Hotel kritikai megítélésének első hullámán túl érdemes talán nemcsak az épületet, de a körötte kialakult közéleti felindulást is szemügyre venni. Ahogy a szálloda keletkezéstörténete, a föléledt kritikai visszhang is törté­neti összefüggésben értelmezhető. Azokban a széles kört érintő vitákban, amelyek a hetvenes évek elején emelt, akkor még Duna Intercontinentálként ismert folyópar­ti szálloda, az ugyanazon évtized közepén épült Hilton, majd utána a Spenótház körül alakultak ki. Mindegyik említett ház megítélésének jellegzetessé­ge a Duna-part vagy a történelmi kontextus szövetének érzékenysége. Az igazodás mint bűvszó körüli értelme­zések polémiája. És talán mindegyik esetében kimond­va-kimondatlanul ott bujkált némi feszültség a közösség városélményét meghatározó döntéshozói pozíció akár szándékolatlanul önkényes mivolta körül. Mert házak­ról rendszerint szűk vagy zárt körben születnek döntések, amelyeknek a következményeit már a legszélesebb nyilvá­nosság élvezi vagy szenvedi el. Esetleg, mint a Clark hotel esetében: mindkettő. Ez utóbbi kapcsán ugyanis, bár az elutasítók hangja most is, mint rendszerint, hangosabb az elfogadókénál, mégsem lehet teljes elutasításról beszélni. Néhányan a vélemény­formálók közül, amilyen például Bardóczi Sándor is, elis ­merően álltak ki építészeti megoldásai mellett. A témában megszólalt Csomay Zsófia építész is. Szavai ­nak különös súlyt ad a tény, hogy néhai férjével, Reimholz Péterrel közösen évtizedeken keresztül kettejük gondol ­kozásmódja, munkái tematizálták a Clark Hotelnek kon­textust teremtő Várnegyed kortárs építészetét. A beépíté­seiket megelőző alapos helyszínértékelő analízisek során rengeteg érvényes szempontot ismertek föl a környéken jellemző viszonyokkal kapcsolatban. Nem mellesleg pedig Csomaynak ugyanezen a házsoron, kétszáz méternyire beljebb a Fő utcában, hasonlóan hatalmas háza áll. Csomay véleménye szerint nem lett volna szabad a Clark Hotel tervezését azt megelőzően megkezdeni, hogy az évtizedek óta körforgalomként ismert Clark Ádám tér morfológiai változását történetileg ne elemezték, sőt ren­dezték volna. És valóban, a szélsőséges feltétel feloldása érdekében, amely a parányi telken hatalmas homlokzatot keletkeztetett, csak ezt követően lehetett volna hathatós lépést tenni. A Clark Hotel körül kialakult vitákban gyakran került elő a laikus érv: maradt volna minden úgy ahogy volt, maradt volna üres a telek Ybl hajdani épületének évtize ­dekig megőrzött romarchitektúrájával és azt azt övező kulisszaépítészettel. Maradt volna meg a Lánchíd presz ­szó, lehetőség szerint a közismert pincérnővel együtt. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ez az érzelmes, sze­mélyes emléknyomokra építkező megközelítés klassziku­san generációs értékeket tükröz. Roth János építész kifogásolta az épület tetőteraszá ­nak üveg felépítményét mint olyan jelenséget, amelyhez hasonlók engedélyezésére a környéken nem lett volna lehetőség, s amely fokozza a tömeg hatását. Zöldi Anna szerint az egyik legfontosabb szempont: „az épületek elhelyezésével nem csak egyfajta befektetői, tulajdo­nosi érdek valósul meg, hanem városi tereket formálunk, sőt hozunk létre”. A tér kapcsán pedig, hogy a most végérvé ­nyesen megtört és talán örökre visszaállíthatatlan város­tengelynek köszönhetően ez „volt Budapest első egységes neoreneszánsz stílusú tere. A tengelyt a tervek szerint az Alagút fölött magasodó emlékmű is hangsúlyozta volna, mely­nek pályázati tervei bombasztikus látványt ígértek. A néhány évvel később épült Budavári Sikló alsó állomása már kissé kibillentette a szimmetriát a még későbbi Várkert Bazár irá­nyába (...) Ezzel a tér fizikai súlypontja a sikló előtti üres, zagyva és máig rosszul funkcionáló területre tolódott, itt áll valahol a nulla kilométerkő is, teljesen súlytalan pozícióban.” Az Anthony Gall és Bara Ákos innovatív munkája nyo­mán szerintem értékeket teremtő épület, lám csak, nem csupán építészeti értelemben adott választ egy lehetet­lennek tűnő kérdésfeltevésre, de alkalmat teremtett arra is, hogy róla és elpuskázott vagy beváltott lehetőségeiről színvonalas, felkészült érvrendszerekkel működő közéleti beszélgetés alakuljon ki. Ezt talán még azok is értékelik, akik a házat mostanig nem tudták megszeretni vagy elfo­gadni. kínálni. Nem történt meg, s ezért kényszerült Gall egy majdnem lehetetlen küldetést végre­hajtani. Ha utólagosan lehet ilyen felvetéssel élni, még most is, a slendrián módon kialakult városszerkezeti körülmények közé, megépít­tetném a Clark Hotel hasonlóan íves homlok­zatú ellenpólusát a tér túloldalára. Egy ilyen megoldás visszamenőlegesen adna értelme­ző kontextust a hotelnek, állítaná helyre az egykor egyértelmű városszerkezeti tengelyt, valamint helyezné ismét a látványhierarchia középpontjába az Alagutat.

Next

/
Thumbnails
Contents