Budapest, 2018. (41. évfolyam)
6. szám, június - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Roma-e a cigány? És a gipsy?
BUDA PEST 2018 / 06 4Sétálunk, sétálunk a művésznő ablakából nyíló kilátást fürkészi, de nem találja, mert a hajdani Nemzeti Színház épületét jó pár kilométerrel arrébb sodorta a történelem. Ünnepelt színésznőként gyakran előfordult, hogy előadás után cigánnyal húzatta valamelyik szórakozóhelyen, és maga is bekapcsolódott a mulatságba. Imádta a magyar cigányzenét, ami valóban egyedülálló. Prímás, brácsás, cimbalmos, bőgős a klasszikus felállás. Az első cigány származású színésznő Hegyi Aranka volt, a Népszínház tagja. Nem is kell ennél több, a korabeli hangulat fokozására a következő állomás az egykori közkedvelt BÁV-zálogház; újabb nyelvi nehézséggel. A külföldieknek tartott vezetésen nehéz elmagyarázni, miféle intézmény is az. Ékszerbolt? Megőrző? Hitelpont? Próbálkoznak a megszólítottak, de egyik változat sem bizonyul életképesnek. A magyarok közül sokan azt hiszik, elsősorban az ékszeres cigányok használják a zálogot; nagydarab, kigyúrt kopaszok, kilós lánccal a nyakukban. Holott nemcsak ékszerekről van szó. Öt-hat zálogfiók is működik itt egymás mellett, s igazság szerint az itt élők közül sokan igénybe veszik. Sajnos a cigányság és a szegénység fogalma sok esetben összeforr... A rács megannyi történetet rejt, odabent összedőlt bútorok, lepattogzott festék jelzi az idő és a divat múlását. Emlékszem... Kezdi az egyik sétáló. Gyerekkoromban sokszor ját szottam otthon ékszerekkel; előfordult, hogy egyik napról a másikra eltűnt valamelyik, és a dad elárulta, hogy beadta a zálogba. Pár héttel később kivette, és visszakerült a helyére...A túravezető bólogat, s viszontba’ ő is mesél személyes történetet. Az én apukám zenész volt, és ha tehette, aranyat inkább vett, mint eladott, mert az értékálló. Én nem szeretem annyira, de azt gondolom, tartaléknak jó. Akármit csinálunk, a gyűjtögetés része a gondolkodásmódunknak. Na, de találtok-e más érdekességet a házon? A társaság buzgón pásztázza szemével a falakat, és az alsótól a felső tégláig letapogatja a Népszínház utca tizenhatot. Közép-lepusztult épület, sok emelettel, a nyitott ablakok mögül hamiskás zongoraszó hallatszik. Számokat keressetek! Érkezik a segítség, s rövidesen a válasz. Ezernyolcszázhetven! Akkor alapították, az utcafronton azóta is üzemelő kalapos műhelyt. Az első emeleten lakott a tulajdonos, följebb a cselédek és a bérlők. Klasszikus beosztás. A háború után olcsó munkaerőt a romák között találtak, tulajdonképpen ők építették újjá a kerületet.A rendszerváltáskor viszont őket bocsátották el először... Szemből turistacsoport érkezik, gördülő tornacipő és fényképezőgép az ismertetőjegy. Futó welcome és good bye... után mindenki teszi a dolgát, s ki-ki halad a következő megálló felé; a Kiss József utca sarkára. Aki fölfelé néz, az biztosan nem idevalósi! A helyiek nem is ismerik, hol élnek! Például közületek látta-e valaha valaki a homlokzati mozaikképet? Szerintetek, mit ábrázol? Bevonulás a kerületbe... Bikaviadal...Lánykérés... Meglódul a társaság fantáziája, s mielőtt a posztmodern is elvenné magának, ami jár az absztrakciós mezőben, kitudódik a valódi szándék, s a kép címe: A sör ünne pe. Tervezte Róth Miksa. Alig mentek mellé a találatok, s az egykori Dreher Sörgyár üzemének díszítése megmutatja, így is lehet fogadni a munkásokat. A felső szinten maga Kiss József, költő, szerkesztő élt. Szalonjában rendszeresen összegyűltek az íróemberek. A túlsó oldalon kezdődik az Auróra utca, ami a nevét az ismert irodalmi folyóiratról kapta, melyben Kisfaludy Károly először megjelentette a Himnuszt és a Szózatot. Most pedig megérkeztünk a bázis ra, a Napházhoz... A Népszínház-Bérkocsis-Nagyfuvaros utca trigonban széles portállal várja az érdeklődőket a közösségi ház. A kirakatban napszítta plakátok hirdetik az egykori rendezvényeket, néhányan a falhoz támaszkodva cigiznek, aztán mennek a dolgukra. A ház nemrég még jelentős szerepet töltött be a romák életében. Többfunkciós rendezvényhelyként, hétvégente napközben imaház, este diszkó, kiállítások, találkozási lehetőségek színtere volt. Sajnos sok esetben becsukódik ajtaja a cigányok előtt, de ez nem egyedi jelenség, hiszen a Gozsdu-udvarból is kitiltották őket... De mégis: ki dönti el, mikor barnult le a betérni vágyó? A kérdések újfent a lényegre tapintanak. És miért nem működik? Folytató dik a tájékozódás, és egy velős: nem tudni... látszólag pontot tesz az eszmecsere végé-
