Budapest, 2018. (41. évfolyam)
5. szám, május - Bardóczi Sándor: A város virágzó ékszerei
években mind a tervezők, mind a megbízók elkezdtek nyitni az évelők felé. Az évelők az évnek ugyan csak egy bizonyos időszakában adnak virágdíszt, egyébként zömükben levelükkel, esetleg őszi levélszínükkel díszítenek, viszont több éves tenyészidejük miatt hosszú távon sokkal gazdaságosabban kiültethetők, városökológiai értelemben pedig sokkal hasznosabb növények tudnak lenni az egynyári díszeknél. Igaz viszont, hogy gondozásuk, telepítésük speciális szakértelmet kíván. Az utóbbi évek nagy vívmánya, hogy a FŐKERT egyes területeken (például a Margitszigeten, a Carl Lutz rakparton, a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Nehru parton, a Hajógyári szigeti tanösvényen) be tudta vezetni az ökológikus évelőágyakat, amelyek rendszeressé tétele Nyugat-Európában már bő másfél évtizede vezető trendnek számít. Az ökológikus kiültetések olyan magról vetett vagy palántázott speciális évelőkeverékek, amelyek maximálisan alkalmazkodnak egy-egy élőhelytípushoz (például a félárnyékhoz vagy a száraz, homokos talajhoz) és miután az adott területen teljes borítottságot érnek el, azt követően minimális gondozással és öntözéssel képesek színfoltjai lenni egyegy parkrészletnek. 31 SZÖVEG: BARDÓCZI SÁNDOR A virágdíszek mint élő tereptárgyak a közparkokban bukkantak fel először, a kiegyezés után, többnyire valamely különösen fontos sétány vagy szökőkút, szobor környezetében. Nincs róla biztos adat, de valószínűnek tűnik, hogy a Lánchíd budai hídfőjét (a mai Clark Ádám teret) tekinthetjük a virágos közterületi parkrészletek közül az elsőnek: a városegyesítés korszakában történő rendezés során létrejött hímzéses neobarokk parterek kiválóan kivehetőek Klösz György felvételein. A Városligetben az 1885-ös Országos Kiállítás miatt átalakított parkrészletekben (a Rondó területén és az Iparcsarnokhoz vezető egyenes sétány tengelyében), illetve a Hősök terén telepíthettek először virágágyakat, ezek a barokk parterekhez hasonló módon kialakított szőnyegágyak voltak. A kor giccsbe hajló divatjának megfelelve jelent meg ezek közepén valamilyen nyáron kiültetett pálma, a parter szegélyein pedig sövénynövényekkel keverten virágos vonalak: geometrikus formákba ültetett virágok pompáztak. Boldog békeidők... A Margitszigeti Nagyszálló környékét és az Ybl bazárnál kialakított neoklasszicista függőkertet hasonló módon rendezték ebben az időben, ahogy a mai Erzsébet téren a Nemzeti Szalon közvetlen környékét is. Egy, a telepítést rögzítő fotográfia bizonyítja, hogy valamikor a 20. század elején Budán, a Dísz téren is folyt a tavaszi palántázás. De a virágdísz még a közparkokban is a szakértelem és a luxus olyan szintjének számított, hogy csak a két világháború között, majd a nagy világégés után a konszolidálódó Kádár-korszakban nyert igazán polgárjogot Budapesten. Tekintettel arra, hogy a zöldfelületeknek ez az egyik legmunkaigényesebb, legnagyobb hozzáértést és fajtaismeretet követelő válfaja, a mai napig csak a legfontosabb városi zöldfelületeken jelenik meg, s a kerületek által fenntartott közkertekben, közparkokban együttesen sincs annyi virágdísz, mint amit a főváros kertészeti vállalata, a 150 éves FŐKERT kezel. Számszerűsítve ez mintegy 12 ezer négyzetméternyi virágyágyat jelent a város különböző pontjain, ahol közel kétszáz növényfajtával dolgoznak a szakemberek. Ahhoz, hogy a kellő időben és a kellő mennyiségben „virágozzék száz virág”, olyan technológiai fegyelem kell, amit a cég nem bíz beszerzésekre: kizárólag saját erőforrásból tudja a hatásos munkát üzembiztosan produkálni. A FŐKERT X. kerü leti, Keresztúri úti növényházai jelentik régóta azt a masszív háttérbázist, ahol előállítják, és pontosan időzítik az előre megtervezett kiültetésekhez a szükséges mennyiséget. (Általában a kerületi fenntartók is innen szerzik be a közterületi kiültetésre speciálisan felkészített növényeket.) Az egynyári kiültetés a a domináns, ennek számos oka van. Az egynyáriak a kiültetés után homogén módon kezelhetők, tartós virágdíszt adnak a vegetációs időszakban, és szinte azonnal díszítenek, miközben a kiültetésük és gondozásuk speciális szakértelmet nem igényel. Ez pedig még mindig elvárás a reprezentációt és az azonnali megoldásokat szerető megrendelők körében. Óvatosan és lassan azonban lehet változtatni ezen a szemléleten, és az utóbbi A Városligetben az 1910-es években Talán az első volt a Clark Ádám téri virágosítás (Klösz György felvétele) Dísz tér – tavaszi akció Budán az előző századfordulón
